Évek óta vágytam étkészletre, amelyet egy fazekassal készíttetek el. Csodáltam az ő munkáit, gyönyörű formát ad edényeinek, tárgyainak. Valamelyik évben egy versenyen díjat is kapott valamely edényfajta korongozásáért. (Hja, a memóriám....) Most kiderült díszítésben sem utolsó.
Úgy gondoltuk, hogy számunkra a házunkban fontos lesz, hogy ilyen tányérokból együnk, ezekből a poharakból igyunk, s az ő edényeiben süljön, följön az étel. Gyűjtögettük a pénzt, számunkra az ünnepek ajándéka az volt, s mikor úgy éreztük léphetünk, felkerestük őt. Az eredményt nézve megérte. Köszönjük neki.
