Olyan

 fáradt vagyok, hogy a fáradtság fárad bennem. Délelőtt töltött paprikát főztem, du. meggyes pitét sütöttem, két napig szedtem hozzá a meggyet. S elmentem az újsagjaiért. Meleg van, kiborító, bent is, mint látszik.

Unokámnak konfirmációja lesz, lemondtam az utat, s milyen jól tettem. Miközben belehalok. Nászasszony a fb-on mutogatja a másik lányt, az unokáimat, s ilyenkor mindig meghalok egy picit. Vagy inkább a szívem szakad bele. 

A 2. fotón néztem, mintha még valakinek az árnyéka lenne mellettem.  Egyedül voltam.

Tele ettem magam

 Tejbepapi, később csupasz vajas, sós rozskenyér. Eszméletlen finom volt. Ugye, milyen kevés kell?!

 Felfedeztem egy francia vlogot, az én világom. A hangulata, a tájak, s még a sütéseket is elfogadtam, mert annyi melegség, látványukba szépség is van. S ami a lényeg, ha nézem megnyugtat, elvarázsol. Ami mostanában nem utolsó szempont.

A múlt héten mégis vírusom volt. Annyira fojtón köhögtem már, öklendezve, hogy egy-egy rohamban tejesen kikészültem, s elmentem a dokihoz. Azt mondta, hogy amit elmondtam tipikus vírus, a tüdőm tiszta. Megnyugtató. Kaptam egy beszippantós gyógyszert. 

Ma kivették az utolsó varratomat is. S délután "felvettem a munkát", a fűnyírást, a ház előtt, s a díszkert egyenes részén. Kinyírt, mondanom sem kell, én meg a szegélyvágó "kését". Így leálltam mindennemű füvezéssel. A jó helyre eltett tartalékokat nem találtam meg. Ki kellett feküdnöm, mondanom sem kell. Ennyit érek. Ez van. 

Aztán alkonyattal kivittem a kutyát a kertbe, még erősek voltak a fények.

S egy kis bemutató a kertet elöntő, eluraló gazokból is. Majd szépen, lassan megszabadulok tőlük. Miközben, remélem edződök is, az állóképességem is nő. Azért sokat javultam, de ez még nem az igazi. Korántsem. Nagyon megviselt a műtét, s minden, előtte, alatta, utána. 

A legnagyobb baj, hogy nem tudok aludni, kialudni magam. 4-5 órakor ébredek, s már nem tudok visszaaludni, aztán este 1/2 9 felé esik le a fejem. Küzdök, hogy ne aludjak el, korai még az alváshoz.

 

Véletlenek(!?)

 Férjem otthoni ellátására, a hospice otthongondozás változatát kértük. Aznap amikor a hölgy telefonon kereste, sokszor ő teljes kómában volt, talán az állapota, de főleg a frissen feltett tapasz miatt. Estefelé említette a hívásokat, későn. Pedig a segítségre végtelen szüksége lett volna, már nagyon vártam őket. A rendelő az ő, az ellátott telefonszámát adta meg, nem számolva az állapotával. Így másnap érkezett volna a segítsége.

Hajnalban elesett, két segítségkérésem nem talált meghallgatásra, én semmit nem tudtam tenni érte, mire eszembe jutott a Gondos óra. Ők segítettek, hívtak mentőt, stb. A Gondos óra háttérmenedzselése nagyon jó, odafigyelnek, segítenek. Köszönet érte. (Bár azt is tapasztaltam , hogy az email címet az uralkodó párt hívek gyűjtésére használja, sajnos.)

Szóval akinek kételye van a gondos órával kapcsolatban, ha segítene a döntésben itt a mi példánk. Egyedülállónak, beteg embernek, ha nála is van mindig!!!! nagy segítség.

A kórházba kerülve, megvizsgálva bent fogták, most a részletekbe nem megyek bele. Utolsó útja felé halad, sok szenvedéssel. Minden ismerősünk  a megváltást kívánja neki, a gyorsat. Majd kiderül, hogy a sors is ezt akarja-e?

Ami bekövetkezhet,

 az bekövetkezik. Jól írtam a Murphy törvényt?

Kezdjük: férjem halad a kezelések útján sugár, mintavételek, stb. Esetlegesen egy kemós sorozat is kinéz. Bár egyre hanyatlik, gyenge. Nem is értem ezzel javítanak-e vagy rontanak az állapotán?

Aztán jövök én: hónapok várakozása után végre bejutottam a gyógytorna, lézer és TENS kezelésre. Első alkalom után órákat feküdtem, hogy elérjem a buszt, már a vidéki járatot haza. Másnap sem voltam a helyzet magaslatán. Gyógytornát itthon már hetek óta csináltam, tehát edzésben voltam. Kellett is, nehezen álltam át/rá. 72 év, hiába.

Újabb alkalom, ismételt pusztulás, másnap már háromszögben voltam a fájdalomtól. Kérdezem a betegcsoportomban kinek, mi a véleménye, tapasztalata? Kiderült a TENS nekünk tilos, ellenjavalt. Puff neki. Nem voltam körültekintő. Vártam, hogy összeszedjem magam, aztán inkább elhalasztottuk egy jobb időszakra a maradék időpontjaimat. S a maradék gyógytornát, s a lézeres kezelést. Azt tapasztalom, hogy a gyógytorna amit ha tudok csinálni(mert nem jön közbe semmi) sokat segített, akkor is ha utána kicsit sajognak az izmaim. A jutyubon nagyon jó gyakorlatsort találtam, hosszas keresés után.

S akkor jöjjön hab a tortára: Megi. Az utolsó tüzelése gyanús volt, már a vérzése. Én is jártam ilyen cipőben anno. Jó megfigyelő voltam, sajnos. Az volt a gond, hogy a bűzmirigy nyalogatása lefedte, hogy más gond is lehet később. Attól megkönnyebbülve is csak nyalogatta magát, láttam folyadék is csorog belőle, orvos, UH, 3 nap múlva a méhét kipakolták. Tegnap varratszedés, jól van. Azért a védőruhával volt kalandunk, s rájöttem, hogy ilyenkor érdemes a boltot hívni, az eladóval konzultálni, mert ő a szakember, s kutyás révén tapasztalt is.

Ez még mindenek előtti fotó, de már látni, nincs jól.

Itt pedig beburkoltam, hogy nehogy nyalogassa magát.

 

 

72. Ma. A torta maga finom volt, legközelebb nem kérünk díszítést. Faksznis vagyok, nekem nem a világom. Viszont az íze mindent vitt, sajnos nem sokáig.

"Én is rettegek mindentől, a rettegéstől is."

 Grecsó Krisztián: Lányos apa című könyvéből idéztem. Gyönyörűen ír.

Addig rettegek, s nem teszek semmit magamért, ameddig már késő. Emlékeztek egy korábbi bejegyzésre? Írtam az uram fájdalmairól, hogy nem hajlandó megtenni a lépést az ésszerű orvosi út felé. Mikor már nem bírta tovább a fájdalmat, bement az SBO-ra, onnan átkerült a pulmonológiára, daganat, áttétes. Sugárkezelés előjegyzésen van egy távoli városban. Most ismét beült a birodalmába, s folytatja amit eddig. Pedig hosszú a kert, jó a levegő, minden adott, csak az akarat veszett el valahol félúton. S ha az embernek vannak dolgai, céljai akkor akar. Sok betegségen, műtéten mentem át, igyekeztem nem elhagyni magam. Ott volt két gyerekem, nem is tehettem. Vagy a férfiak ennyire mások?

A könyv véletlenül került elém, igazából hetek óta nálam volt. Egy halálos beteg hölgyről szól, akit  élete utolsó heteiben kísér a barátnője. Életről, halálról, gyászról olvashatunk szép és mély gondolatokat,

és Pedro Almadóvar filmet is készített a könyv alapján A szomszéd szoba címmel. 

Augusztusi Murphy látogatások

 

 

Mióta nem jelentkeztem gyakorlatilag fogorvoshoz járok, s ahogy az lenni szokott, akkor romlott el az autó, az uram számítógépe. A legvadabb melegben mentem a fogorvoshoz, fogakat húzatni. Abban  sem hiba, sem gond nem volt, de hogy nem voltam magamnál egyik alkalommal sem, az is biztos. A meleg alapból kinyírt, a buszozgatás rátett, mert hogy légkondi kevésbé ismert, de még ablakot sem lehet kinyitni. No, így már sok volt. s  hab a tortán a városi menetrend tavalyi átszervezése, nos az mindennek a teteje. Mert mondták, hogy mire szálljak, honnan, s mikor jön, DE menetrendet nem tudták megmutatni. Ők tudják, kész. S kiderült, hogy nem igazán utasbarát módon történt az azóta már változtatott!!! átalakítás, tekintettel a nehezen megközelíthető városrészekre.

Harmadik alkalommal fiatalok álltak a buszmegállóban, kértem őket, hogy mutassák meg amit tudni szeretnék. Megtörtént. 

Tréfásan úgy szoktam mondani, hogy a Mónika sóba megyek, beférnék oda, az már biztos. Érdekes, sokan, főleg fiatalabbak nem értik a poént.

Ezzel a vloggal vigasztalom magam.Holland házaspár Franciaország bordói(Bordeaux) részén vett egy parasztházat, azt újítják fel, s az életük. Tekintettel a hölgy brocante /bolhapiac imádatára,  nos azokat alaposan megismerhetjük. A férj szinte egyedül dolgozik, kivéve néha szakmunkákat, a hölgy inkább felújít bútorokat, vendégházakat üzemeltet, kirándul, s bemutat néhány gyögyörű házat.
 

Alapos, szakszerű munka, tökéletes eredmény. Valami hiányérzetem mégis, a hölgy minden lakásbelsőjénél van. Számomra a bensőségesség, az élet hiányzik. Kíváncsi vagyok, ha esetleg valaki megnézi, ő is úgy érzi-e? Vagy alapból a stílusával van gondom?  Lent pedig egy általa bemutatott ház, amit nagyon szeretek.  Ezt elfogadnám.

 

Kényszerpihenőn,

 avagy jól elintéztem magam. A sok eső felnyomta a kertet, legalább fél méteres hosszúságban többlet van a növényeken. Nekiálltam, majd az urammal ezeket visszavágni. Az emelés nem erényem, főleg vágni is közben. Volt, hogy ketten fogtuk az ágmetszőt. Kinyírt. 

Szomszédban pár éve nem metszették az almafákat ezek közel vannak a kerítéshez, az idei gyümölccsel teli ágak ráfeküdtek a rózsakapura, bokrok tetejére, lenyomva vagy törve az ágakat. Lépnünk, azaz metszenünk kellett. Az a sok alma! Tele vele a talajtakaró növényzetünk, szedhettem össze. Szívem szakadt értük, de úgy nem maradhatott.

Tegnap lefeküdtem, lábra állni alig tudtam. Ezt ki kell feküdnöm, pihennem tudom. Viszont nehéz, mikor annyi tennivaló lenne. Maradt a fotózgatás. 

 

S ma hajnalban lekvárt is főzTÜNK. Volt főzve is, mert én egy napig cukrozom, s másnap főzöm fel, de a körülmények miatt amikor szétfőtt tettem bele két 3:1 gyorsfőzőt. Kicsit rotyogtattam, s kimertem. Vegyes főzésű lett, az uram is kavarta, mert nem bírtam vele. Viszont finom lett. A vége sűrű, gondolom az elején kimertek is olyanok lettek. Még szerencse, hogy volt itthon, tavalyról próbaként, mert jó bolondként főzni szoktam a lekvárokat. Lehet, hogy lassan múlt idő lesz.