Az imádott, s idén némileg elhanyagolt kert. "...megpróbáltam magam beleképzelni a tájba, érezni a jelenlétemet. Itt lenni." olvasom Karl Ove Knausgard A harmadik birodalom c. könyvében. Milyen igaz. Ahogy minden reggel megyünk le a kertbe, a kutya szagellenőrzéseket végez, én pedig próbálok belesimulni a reggeli kertbe. Ha korán megyek az orvoshoz, zseblámpával világítva, de többnyire napkelte körül, vagy mire fordulunk kezdi bevilágítani a kertet. A madarak ismét nyüzsögnek, mert nyár végére eltűntek. A csend,a béke, a nyugalom, a kert alján az erdő, körülöttem kertek. Már csupaszon,befejezték idei feladatukat, kiszolgálták gazdáikat,odaadták a termést. Pihenőre készülnek.
Ó, de gyönyörű őszi képek! Milyen jó lehet ilyen természetes díszítésű házban élni. Megtettél mindent, hogy ilyen legyen. A kert is nagyon tetszik. A hozott idézet és az írásod is. Jó itt lenni a blogodban.
VálaszTörlésKöszönöm Éva
TörlésEnnyi szepsege igy blogon at is bele lehet simulni:) itteni oslakosokrol(indianok) lattam egy dokumentumot, egy idore varosba koltoztek, de azt vettek eszre sorra lebetegszenek..eppen ezert, az embernek szuksege van a termesztre, a resze kell hogy legyen, ahogy fogalmaztak..elhagytak a varost.
VálaszTörlésTudom nem mindenki teheti meg, de Jo annak, aki igen.
Én is gondolkodtam, hogy mi legyen velem? Maradok, míg tudok. Szabadabb, szebb, nyugodtabb itt élni, s persze vannak nehézségek is.
TörlésAnnyira szép kis részleteket mutatsz, hangulata van, még így fotókon is jó látni. A bogyós ágak a vázában a mécsessel mögötte, nagyon tetszik!
VálaszTörlésNekem is kedvenc részem Orsi, idén sok növényt hoztam be, ágakat.Ez kiemelkedően szép.
VálaszTörlés