Egyetlen pillanat alatt zuhanok össze, megy el az erőm. Nem megy, a szándék megvan, erőnlét nincs. Ez a meleg elszívja az erőm,s minden betegtársamét is. Az izmokat gyengíti. Olvasom a csoportban is.
Próbálok jelenlétre koncentrálni. Kész
Ennyi volt. Elengedem a kertet, nem birok el vele. A nappal, a meleggel. Az égig húzó bokrokkal. Ez sziszifuszi küzdelem. Volt egyszer egy kert...
S amin kiborultam fürdőtől jön a víz, hosszú a díszrész is. Oda-vissza futkosni, felér egy setaval a faluban. Locsókannakat cipelni, nem, ennek vége. Egyszer locsolom, majd feltöltök mindent, s következő napon innen locsolom. Kannával. Nincs kerti csap. Már a menetelés megerőltető. Nem mindig, ma a napja van.
Nem akarok panaszkodni, de ha ez van.
Anikó, saját példámból tudom, hogy nem fogod elengedni. Ugyanezt mondom mindig én is, de reggel újra indulok, sokszor az összeesésig gyötröm magam a kerttel. Sok munkánk van benne, nem tudjuk elengedni. Amikor bevonszolom magam a kertből, elmondom, hogy vége, elengedtem..... Most is, ma is...
VálaszTörlésSok erőt, egészséget kívánok neked!
Jól mondja Margó, nem bírod majd nézni, hogy ezt is meg kéne csinálni, azt is, aztán apránként amennyit bírsz, csipegeted a teendőket. A meleg meg mindenkit ledönt a lábáról, a fiatalok talán még elviselik a meleget, a mi korosztályunk már nem annyira. Bár most eszembe jutott Anya, ő mindig azt mondta, ha hisztiztem a meleg miatt: kisjányom, nyár van ☺️
VálaszTörlésAzért vigyázz magadra !
Megértelek, mert sajnos ez a lényeg: a szándék megvan, de az erőnlét nincs. Nálam is sok változás történt a kertben - ami maradt, azzal próbálok megbirkózni...80 év, az 80 év.Örüljek, hogy élek. Örülök.
VálaszTörlés