fél hétkor levittem a kutyát elvégezni a dolgát. S mivel "szétszakadtam" igyekeztem befelé. Tehát beértem 3/4 8 körül, kigazoltam a diófa előtti kerítés környékét, s visszametszettem azokat amik pimaszul túlnőtték magukat. S mikor azt mondta a szervezetem: kész, vége, bejöttem. Bevonszoltam magam.
S ilyenkor mindig eszembe jut nászasszonyom példabeszéde az erős akaratról. Itt nincs akarat, ha túlhajtod magad összeesel, mint volt rá nem egy példa. Ezért pánikoltam be a férjem betegségétől, mi van ilyenkor, ha szüksége lenne rám, én pedig hulla vagyok?
Olvastam pár könyvet, a Clay hídjában a szövegnek ritmusa, zeneisége van. Nagyon megfogott a könyv.
A tenger útja a fel nem adásról szól, még a legnehezebb helyzetből is hozhatunk ki jó, szépet, előre mutatót.
Most kezdtem olvasni, ígéretes, s már olvastam tőle könyvet:Lázár asszonyai.
S ha már kert, mutatok a kertből pár fotót.
Ez a pókháló minden reggel szembe jön velem, ahogy átsüt rajta a nap. Csak fotózni nem tudom, mobillal. Kellene egy rendes fényképezőgép. S hát a fű is ekkora...de gyönyörű, de tényleg. Imádom a kelő nap fényében,
Legyen szép napotok! Itt a zene hozzá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése