Oldalak

2019. január 7., hétfő

2019. január 6., vasárnap

Ma

a behúzódás napja van.

Ma
a nátha napja van, levegőt alig kapok. Mikor lesz ennek vége?

Ma
a morgószelek napja van. Csak hallatszik fel a kert vége felől. S az előbb, mikor a másik szoba ablakán néztem ki, a ház elején, az erdőket aranyba öltözötten láttam.



(Más fotót kerestem, ezeket véletlenül leltem. 2016. január 4-n készültek. Semmi véletlen nincs az időjárásban?)

Ma
elővettem Olasz Ferenc Dicsértessék c. fotóalbumát. Pléh-Krisztusokat, Máriákat fotózott, a tőle megszokott csodálatos színvonalon, bár a jó szó erre inkább művészettel, alázattal vagy csodával lehetne. Nem először olvastam, nézegettem, s gondolom nem utoljára. A felesége, Kovács Klára szép fülszöveget írt a könyvhöz, méltó az albumhoz, s a népi imádságok válogatása is őt dicséri. Megmártóztam, elmerültem, kicsit újjászülettem általa.


A fotó már sajátom, Felsőregmecen készült. Sokszor gondoltam erre az albumra, amikor arra jártunk, hogy azért a festett Krisztusok, pléh-Krisztusok továbbélnek, nem ölték meg őket a sablonban nyomott aranyra festett utódok. Különösen itt, északon találkoztunk sok újjal, mint a fotó is dokumentálta.

Ezeket a fotókat kigyűjtve találtam, Nógrádban készültek, pár éve. A kedvenceim. Lehet, hogy már mutattam is, ezért völtak külön.

 

Pusztaberkiben és az utolsó Pétervásárán készült.

Hó jött, látott, s elmosta az eső


 




én meg még mindig kornyadozom, a fejem kétakkora, náthás vagyok. Tegnap itt volt a fiam, kikísértük a buszhoz Zsebivel. Szokása szerint nem tudta megvárni a buszt, ami ráadásul késett is. Már Zsebi. Ilyen türelmetlen, nyughatatlan lett. Menni, menni, mindig menni. Az neki a jó.

2019. január 4., péntek

Ma

összetörtem az évek óta meglévő asztali, hajszárító tükröm. Mi lesz a szerencsémmel?

Ma

napok óta először mentem ki a házból
mentem el boltba, mert kellett, mert rám volt szükség.

Mióta beteg voltam, mert ugyebár orvul kapott el a devla, s mire észrevettem letepert, nem is a láz, a hurutos tünetek, hanem a végtagfájdalom, a gyengeség. Ma felkeltem, főztem, előre főztem, hajat mostam, mert nem volt szívderítő tükörbe néznem. S mire jó egy összetört tükör? Az oly nem szeretett hajszárítást rögtönöznöm kellett, s tán így lett jó. (Hogy közben a karom fájt, leszakadt, felejtsük el.)

Fiam jött haza a ködös Albionból két hét szabadságra. Kontrollra, van izgalom az eredmények miatt. Van elég izgalom, aki volt benne úgyis ismeri, aki nem ismeri, örüljön neki.


Ki ismeri mit fotóztam? a kedves tavunk partján, ami tele volt zsibavirággal, nyílóval természetesen mintha tavasz lenne. Hóvirág, ibolya, stb.? Nem, a később nyíló kankalinok bontakoztak. Szerintem gomba, no, de milyen? Ilyenkor nyílik/terem?


S a tavon az időtlenség, vagyis időtlen idők óta lezárva a híd, állítólag 2018-ban készült el  a felújítás. Nem úgy néz ki.


 Így legalább nagyot kell kerülni, s érdekes helyekre bukkanunk a kerülés közben, no meg növényekre pl. ciklámenek tömegeire ősszel. Milyen igaz a mondás: minden rosszban van valami jó.

Közben megjelent a parasztházakat is bemutató magazin. Mindig megveszem, kíváncsiságból, bár a tömérdek reklám, s két személy művészete termékeinek bemutatása uralja.  Nem akarom nevesíteni, de az egyik ház, khm nekem annyira durva, szörnyű. S ilyent reklámoznak folyton, vagy ez a mai ízlés ? Ez a példamutató?

S ha már vízparton jártam álmodjak egy merészet! Nem vagyok vízi ember, ez a ház mégis megfogott: a környezete, a belseje. A link alatt több fotó is található:

https://www.planete-deco.fr/2018/06/22/une-petite-maison-sur-leau/




Vízen közelíthető meg, micsoda környezet, s van benne minden! icipicit, de csak kicsit irigylem.

2019. január 3., csütörtök

Nézem ezeket az angol kertektől szóló filmeket,


a ruházat, frizura régies, mint a hozzászólásokból kiderült  kb. 25-29 éve  forgatták. Szóval, a riportalanyok egy kivételével idős emberek, lehet, hogy már nincsenek is köztünk. Mi lehet a kertjeikkel?

Eszembe jut B. Kéry Ilona kertje: Létezik, de olyan mint Mátyás király feladványai van, de még sincs, el nem pusztult, valahogy fenntartják, de Rajkin mondaná: Valami van, de nem az igazi. Kár érte, kár értük. Mi munka létrehozni, fenntartani, munka és pénz. Nézek egy angol házkereső sorozatot, egyetlen párra emlékszem (no, volt 3 talán), akik konkrétan kialakítandó kertes házat kerestek. (Az előző bejegyzés rózsanemesítőjének a kertjét az utódja lenegyedelte, aztán pusztult, elpusztult. Minden csak addig él, amíg a létrehozója fenntartja. Tud valaki Templom Kata kertjéről, mi lehet vele? Blogja, kertkialakítása . természetesen a mi körülményeinkre alkalmazva- nagy példaképem.)

Nyomozások

Az ajánlott könyv:

https://lmaim-hzunk.blogspot.com/2018/12/egy-film-egy-konyv.html

 ürügyén keresgetni kezdtem, azt éreztem, sejtettem, hogy Kali alakjában Győri Klára mesemondó volt  az írónő ihletője. Nagyon régen, még megjelenésekor olvastam önéletleírását.

Nyomozni kezdtem az omerta szó jelentése után is(amelyre a könyvben is találtam magyarázatot a vége felé, a bejegyzés korábban készült), sok más között erre a beszámolóra leltem:


https://www.maszol.ro/index.php/kultura/82066-a-n-k-tobbet-irnak-a-felelmeikr-l-tompa-andrea-uj-regenyer-l-beszelt-kolozsvaron

S ki is volt a könyv ötletadó rózsanemesítője?

http://mobellino.blogspot.com/2007/04/biciklivel-szoporon.html

 

S ezt a riportot, mely fiával készült "csak úgy"  mellékelem, aki szereti Szilágyi Domokos verseit annak nagy öröme telik a hallgatásában: