Oldalak

2018. december 3., hétfő

Róka koma a városba ment

Tovább mennék, róka koma a városba jár. Gondolom nem először, mert igencsak otthonosan mozgott. Megállt az út szélén, körülnézett, aztán befelé indult. Mi a kórházból igyekeztünk haza este tíz óra magasságában, fotóztam, látta, hogy nézzük, elindult felénk. Etethetik valahol? Emberhez szokott? Aztán az egyik kertben tutulni kezdett egy kutya, gondolom szagot kaphatott. Mi elköszöntünk róka komától, hagytuk, menjen csak tovább. Megjegyzem, igencsak a város központjában voltunk, mert történeteket a bejáró rókákról még a lakótelepen hallottam, de itt is?


 

 Ők pedig az ablakokban  nyílnak dúsan, szépen, örömöt hozva e rideg napokba.



2018. december 1., szombat

Hirtelen jött,

de annál durvábban támadt a fagy. Ahogy reggel végigmentem a kerten, láttam, hogy a magukat még tartó bangita, húsos som  leveleit elkapta a fagy, a nyári orgonáké is hullanak le. A még viruló nyári növények: mályva, borágó, éppen nyílásásban, hasonlóan a megkésetten virágzó sásliliom virágai, szárai megtörve adták meg magukat. Nem csak a hidegbe dermedt a kert, a halálba is, érezhetően. Inkább tetszhalál ez, szükség is van rá, mégis elszomorító volt látni. (Ezek a fotók pár naposak, a mai napon nem volt mit fotózzak. Még új ez a helyzet, szoknom kell, felfedezni a kopárságban, a halálban, tetszhalálban rejlő szépséget.)






2018. november 30., péntek

Milyen

az az egyre jobban teljesítő ország, ahol félóránként ismételve verik, vagy próbálják az ember fejébe verni, hogy egyre jobban élnek.

Aztán beteg lesz az ember, s szembesül az egyre jobban teljesítés csodájával: hasi ultrahang féléves várakozási idő. Közben elpatkol a  beteg? Eggyel kevesebb a gond. Néha az ember azt érzi, erre megy ki a játék. Vagy: menjen a maszek rendelésre... vagy egy távolabbi kisvárosba emberléptékű várakozási idővel. Amúgy a rendelőintézetben beteget alig látni, s a kórház környékén a magánklinikák száma egyre nő. Amúgy.

Reggel, s amikor már kisütött a nap.




A mi ügyünk napja is kisütött, ha azt napsütésnek lehet nevezni, de legalább kitisztult. Úgy alakultak az események, hogy  az ember bekerült a sürgősségire, s a bent töltött 6 óra alatt (nem hittem el, mikor mondták, hogy ennyi lesz) kiderült a baj oka, elkészült az ultrahangos vizsgálat (is).  A megoldás majd egy újabb történet lesz. (S éjszaka, mert távol voltunk a 8 fok körüli fagy is tette a dolgát, de tegnap éppen erre nem volt előre gondolás.)

S ajánlanék egy könyvet, feltehetően évekkel ezelőtt már ajánlottam, de tegnap a kolléganőm a kezembe adta, s elhoztam, mert tudtam kertépítésről is szól. S még többről, másról. Egy szépen megírt könyv, szinte az első pillanatokban beszippantja az embert, s jöttek elő a képek: tényleg olvastam. S áll a tétel is, ha újra olvasunk egy könyvet az adott állapotunktól függően mindig más rétege fogja meg az embert. )S nekem segített a várakozás időszakán átlendülni.)

"A kertet védelmező magas falat moha lepte, és lecsorgott víz foltjai éktelenítették. Repedéseiből páfrányok dugták ki a fejüket. A falban kapu nyílt. Egyik félfájára fatáblát szögeztek két beleégetett japán írásjellel. Alattuk ott állt a kert neve angolul: Esti ködök. Úgy éreztem, olyan helyre készülök belépni, amely csak levegő és víz, fény és idő egymást átfedő rétegeiben létezik."
 
" Hallgattam a szél susogását, és elképzeltem, ahogy fáról fára, levélről levélre libben. Lelki szemeim előtt egy madár szárnyait láttam, amint felkavarják a levegőt. Figyeltem, ahogy egy falevél keringve aláhull a legmagasabb ágakról a mohos talajra. Beszívtam a kert illatait: egy frissiben kivirított liliomét, a harmattól nedves páfrányokét, a termeszek falánk rohamai alatt szétporladó fakéregét, amelyet a nyirkosság és rothadás halvány szaga hatott át. Az idő nem létezett; fogalmam sem volt, hány perc telhetett el. Ugyan mi egyéb az idő, mint soha el nem csituló szél?"

Ez egy nagyon szubjektív kiemelés, a könyv sokkal többről szól, ha valakit érdekelne érdemes ezekbe a hozzászólásokba

 https://moly.hu/konyvek/tan-twan-eng-az-esti-kodok-kertje

 beleolvasni vagy inkább csak leülni, s a könyvbe elvarázsolódni, néha kijózanodni, de mindenképpen az íróval tartani.

" Ez az a hely, ahol az első kavics megtöri a víz tükrét. Ha az első követ a megfelelő helyre teszi, a többi igazodni fog az első kívánságához, és a hatás az egész kerten végiggyűrűzik. A kövek boldogok lesznek, ha követi az óhajukat.
– Ez úgy hangzik, mintha a köveknek lelkük lenne.
–  Hát persze, hogy van lelkük – felelte Aritomo."

S  lépjünk túl a kerten:

" Az emlékezet olyan, mint borús völgyre eső napfényfolt, amely a felhők mozgásával változtatja helyét. Egyszer csak a fény egy bizonyos időpontra esik, s bevilágítja egy pillanatra, mielőtt a szél elzárja a rést, s a világ ismét árnyékba burkolózik." A MOLY ajánlott oldaláról hoztam az idézeteket

2018. november 28., szerda

Fotók ürügyén

A tegnapi nap a pokloké volt, néha kiborulok a háztartásvezetés  monotonitástál. Tegnap is így történt. Ezért is mentünk az erdőbe, no meg sejthető változás miatt búcsúzkodni is. Érdekes a tegnapi fotók többeteket ragadták meg, itt és az Instagramon kit kit ezért vagy azért. Örültem neki, mert akkor átjött az a szeretet,feltöltődést amit az erdő adott, ad nekem minden látogatásnál. S ez nem csak a látványt, de jelenti mindazt is ami mögötte van.

Mára szakad az eső egész nap, megérkezett, amit hiányoltunk november az ő esőivel, dereivel,majd jönnek a darás reggelek ,napok is. S megérkezett a fájdalom is mára, fájdalomcsillapítóval kellett harcolnom vele. s eljöttek a bebújós napok, mécsesek, gyertyák, füstölők, s a várakozás időszaka.

Találtam kedvenc sorozatot:

ezzel most egy ideig jól elleszek, de napi egy adással, mert tegnap már a sok háztól az agyam is káprázott, nemcsak a szemem.

 


2018. november 25., vasárnap

A sors furcsa játéka

Ma visszametszettem a kokárdákat és a hálás, hosszan nyíló barna krizantémokat. Hamar átültettem a már (hetek óta) megásott gödörbe a Melinda loncot. S kiástam a spirea japonica helyét, kb. 40 cm-el kerül odébb, de ott lesz jó helye. Micsoda színpompát mutatnak együtt a borbolyákkal, ősszel!







Nézem a tavalyi átásásának időpontját: november 24. Holnap lesz a napja, lehet, ha az idő, eső megengedi őt is holnap ásom be új helyére. Micsoda véletlen! Vagy nem is annyira véletlen. Látom a naptárban, hogy tavaly ez volt az utolsó kert megnyilvánulás, ezzel zárultak a munkálatok. S idén hogy lesz? Vagy akármilyen is az időjárás, akármilyen hosszan tart a meleg, a vége szinte ugyanakkor van?

Könnyek, cseppek






David Prok: Eső után

Így eső után
apró cseppeken fények
billegnek sután.

2018. november 24., szombat

Erdő, köd, őszbúcsúztató

 Kimentünk Sohollárra, régen jártunk itt. Zsebi boldogsága leírhatatlan volt. Hiába ült be eddig azonnal az autóba, mihelyt kinyitottuk az ajtaját, mostanában nem utazhatott. Kopaszodik az erdő, s mégis volt néhány színes fa. Az elkésők. Most is szép volt az erdő.



 

 


 S volt aki másként vetkőzött, a kérgét dobta le. A szomszédra. 

Felfelé tekintve az eljövendő napok időjárása sejlett felénk. S mégis, oly sok szépet kaptunk idén az ősztől. Köszönet érte.


S ajánlom ismét és ismét a könyvet: