Oldalak

2018. október 10., szerda

Újra




 virágzik, igaz egyetlen virágzattal a szömörce, újra terem a málna, nem egy tövön, s igazi pompájában a mályva.









Reggel a ködben kimentem fotózni, önjáró fényképezőgépem egyetlen ill. mondjuk tizenötből kettő fotót őrzött meg. Akkor kellett volna visszavinni, amikor először produkálta ezt a jelenséget. Késő, sokszor elmondott bánat.

Esett eső, de semmire ill. nem sokra elég. A föld kőkemény. Ásni lehetetlen, a kapálást így nem vállalom. Állok és várok, s toporgok, mert tenni lenne mit, de nem szembemenve saját erőmmel. Ezer terv van bennem a változtatásra, az átültetésekre, különös tekintettel az önmagukat túlnövő növényekre. Így marad  a kutakodás, az álmodozás, a gyönyörködés, s élvezete nem az indián nyárnak, megmondta tegnap a szakember a rádióban. Nálunk vénasszonyok nyara van, élek vele. Kiülök a ház elé, süttetem magam a kora őszi nappal, s élvezem melegét. S néha fájdalmasan nézek el a kert felé, s búcsúzkodok csendesen a fűzfától. Árnyékot adott, madarak szálltak le, pihentek meg  ágai között, s mindeközben haldoklik. Egész nyáron tápoztam a tövét, így csináltam neki lombot. Sajnos egyik oldalán már a száraz ágak uralkodnak. S az árnyék, amit adott, amit kétfelé osztott napszakok szerint. Az árnyék. Az árnyék. Mennyit olvasgattunk nyáron alatta, mert a csonkított diófa nem mindig ad árnyékot... Tudom, hetekig leszek betege, ha kivágják.

A kert felől és a ház felől...
(S ezt már csendben jegyzem meg, vagy kérdezem: eltűntek a blogolvasók, sok a kert téma, nem írok érdekes bejegyzéseket. Nem értem. Végülis magamnak írom, de mindig örültem, ha hozzászóltatok.)

Tobzódás






2018. október 9., kedd

Nagyon, nagyon






 




"Eklektikus, nem tipikus régi ház. De tiszteletben akartam tartani a házat, és szimpatikusnak érezném a korát. Az én bútorom úgy tűnt, hogy könnyen illeszkedik, és remélem, hogy van harmónia. Csak azért választok dolgokat, mert szeretem őket. Emlékszem a napra és a helyre, ahol minden elemet megvettem, de gyakran nem emlékszem a művészre vagy a készítőre. Valaminek jelentése sokkal fontosabb számomra, mint név vagy érték. " forrás

Piros-sárga játék





















2018. október 7., vasárnap

Rendhagyó könyvajánló



 
 

 "Mikor először megláttam az Aiolósz utca felől azt éreztem lebeg, csak pihenni szállt le, mint valami mitikus madár, a sziklacsúcsra, azt képzeltem, ha közelről szemügyre veszem, megérzem oszlopai súlyosságát,  igazi épületté válik előttem, nem marad többé az a lebegő látomás. Ám a Parthenón közelről is az, aminek tervezői a Krisztus előtti ötödik században szánták: a szépség csodája."




  






"Teljesebbet, egészebbet sehol sem láttam ennél a romnál, s ha valaki őrzi a vallást a szívében, akármilyen hit, akármilyen vallását, megérzi istene közelségét az Akropoliszon."



"Állok felette elbűvölten. Alattam a tenger, de micsoda aranysárga, függőleges homokfalak közé szorított tenger.ez, mintha óriásgyerekek játszottak volna errefelé olyanformán, hogy homokozás közben átvágták a szárazföldet. Lenn a mélyben kéken csillog a víz, pici hajók úsznak el a híd alatt, félszáz méter magasan állunk a tenger felett, szédítő lenézni." (Korinthoszi szoros)


 "Aki felfelé lépeget Mükéné várához, egy fal árnyékába kerül, amelyről rögtön elhiszi a monda magyarázatát: nem emberi kéz építette, küklopszok munkája volt. Óriási, egymásra fektetett, faragatlan,  kövekből épült a várfal, iszonyú és gyönyörű..... Mit érezhetett az ókori vándor, mikor itt gyalogolt? Ugyanazt, amit mi.  Soha életemben nem láttam még ilyen félelmetes és szuggesztív helyet..."


Átreusz sírja. "Bejáratához úgy jutunk el, mintha egy akna mélyén haladnánk, csaknem vízszintes, jó harminc méter magas  földfalak közt....Az épületet tizenhárom méter magas kupola koronázza, belsejében áldott és félelmetes hideg. ... A falak nedvesek, hidegen izzadnak az óriási kövek. Valaha az egészet föld védte kívülről,vastag földréteg, ... aki nem tudta mi rejlik itt, nem is sejtette volna. (az idegenvezető közli) "Azért fedték be olyan gondosan és légmentesen,  hogy a holt szelleme  vissza ne tudjon járni kísérteni.  'Ahá!' - mondom, és most még intenzívebben érzem Mükéné  véres mítoszai valóságát. Hogy vissza ne jöjjön! Ez nekem soha nem jutott volna eszembe. Látszik, hogy nekem csupa olyan halottam van, akit voltaképpen folyton visszavárok."



A fotók az enyémek (egy kivétellel, vagy 12-13 éve készülhettek. A könyvet most olvastam el.) Az írónő szemével láttatok. Olvassátok el a könyvet. Nagyon szerettem, nagyon.

 Az írónő meg sem tagadhatja magát. Aki ógörögül és latinul beszél gyermekkorában, a mitológiai alakok személyes ismerősei annak az országgal való TALÁLKOZÁS  hatalmas élmény. Szerettem ahogy megélte a kellemetlenségekkel is teli utazást, a találkozásokat a könyvekből ismert helyekkel, szobrokkal, stb. S közben megcsillogtatja hatalmas műveltségét is. S szinte gyermek szemével is rácsodálkozik egy-egy helyre. Aki az írónő könyveit, s nem utolsó sorban Görögországot, a kultúráját, történelmét szereti ki ne hagyja!

Számomra letehetetlen volt az útinapló. Előjöttek az emlékek, megkerestem a fotókat, s -amit nem szeretek- begépeltem a szövegeket is. Így olvassátok!