Oldalak

2016. július 25., hétfő

Ma szabadságra küldöm magam

Tegnap pusztultam. Végtelenül fájtak az ereim. Már kitapasztaltam, mondtam is, hogy időváltozás lesz. Bejött. Itt reggel óta dörög és szakad az eső. Szétszakadok. Leszakadnak a vállaim.

Akkor pihenjek, pihenjünk. Néha kell, nem csinálni semmit, lefeküdni, olvasni, zenét hallgatni. Lenni.


Nem is értem

 hogy maradt ki oly sok évig. Valahogy mindig lemaradtam róla.

 Ilyenek voltunk


Újraolvasom Karen Blixen Volt egy farmom Afrikában c. könyvét. S eszembe jut a belőle készült film. Nem belőle, alapján vagy inkább egy-egy  rész kiragadásával. Romantikus film. Dráma. Százszor láttam. Imádtam. Főleg a két főszereplő miatt (is). A mesélős és a folyóparti hajmosó jelenet örökre megmaradt kedvencemnek. Aztán teltek az évek, ismét megnéztem. Szégyell(j/l)em bevallani? Túl sok volt a szerelmi jelenet. Változtam? Kiveszett belőlem a romantika? Vagy pörgősebb lett a világ?  Vagy a könyv mássága zavart?  Azért még mindig ötöst adnék rá. S igenis  a könyvet is érdemes elolvasni. Ahogy szemléli az írónő a világot, az emlékei. A kor, az őslakosok bemutatása. A gyarmati világ.  Nem pörög, nem úgy ragad magával, mint a film, inkább a lelket fogja meg. Elgondolkodtat.


S micsoda véletlen(?!). Mindkét filmet Sydney Pollack rendezte, s mindkettő főszereplője Robert Redford.

Jankó








Felhők, könyvek

Ahányszor erre a felhőfotóra nézek Ende Végtelen történetének filmváltozata jut az eszembe.

S akkor legyen ő a lúd Nils Holgersson utazásaiból?

A sík fölött szürke ludak repülnek
vadludak húznak el fönn a magasban
nyílegyenest úszva aláthatáron
lelkük a torkukba tolult -
és szürkésfehéren kígyóznak a végtelen égen
és a nap küllői csillogtak a gyűrt hegyek fölött.
Ferencz Győző fordítása Karen Blixen idézi

2016. július 24., vasárnap

" Egymásután a virágok Jönnek, mennek, száguldanak"


Czóbel Minka: Virágfolyam

Kivirított már a bodza
A gyalog is, meg a másik
El is szórta virágait
Piros hajnal-hasadásig.

Egymásután a virágok
Jönnek, mennek, száguldanak,
Egész tavasz, egész nyáron,
Mint egy széles virág patak.

Előbb ibolyáktól kéklik,
Illatozik levél-habja
Majd orgonát gyöngyvirágot,
Mind mind magával ragadja.

Liliomok, rózsák jönnek
Gyorsan illó füzértáncba,
Búzavirág, pipacs merül
Nem pihenő rohanásba.

Még százezer könnyű virág. -
Végre csak sárgult levelet
Hullat az ősz hideg habja
Behorpadó sírok felett.

Ezek is majd tovább folynak,
Elfújta már őket a szél,
Csak hómezők felett rohan
A nyugtalan ördögszekér.


A magához tért trombitafolyondár, s még virágzik is!

Nyári orgona teljes pompájában.

Fehérek, amik köszöntik egymást: leander és petúnia.


A száradók.

 Szömörce reggeli fényben.

 Hajnalka, az új! (Bár futót akartam vásárolni, de őt nem tudtam otthagyni.)

 Bugás hortenziák bontakozóban.

Valamikor írtam róla, a fehér virágzat színe lassan megy át rózsaszínbe.

 A mályvacserjék is nyílni kezdenek.

 Az egyetlen rózsánk, mondjuk 4. éve, a harmadik, de remélem utolsó helyén. A sarkantyúvirágok is otthonra találtak.

 Bíbor kasok mentával és hogy a sárga virág micsoda nem tudom. örököltük, évelő, s hűséges.


2016. július 14., csütörtök

Sürgölődők



 





Régi a bejegyzés, nem volt "élesítve". Elköszönök egy időre, megyünk pásztorkodni. Hogy fogom bírni? Nos, ez már egy másik kérdés. Legyenek szép napjaitok!

Erről beszélek, amikor a kertről beszélek


 


 


  





 Mályvák. Még bimbóban is mennyi szépsége van.


És százszor, s még mindig új arccal.


Nagy öröm ért. A bordó levelű szömörcén (miután elfagyott, s azóta életre tért ugyan, de ezekkel a ezüstösen zöld levelekkel) ismét bordó levelek jönnek. Hozzátenném, egy kertész javasolta trágyázzak alá, hátha az segítene. Megtettem, némi komposztos marhatrágyával.


Reggel,
 




és este, alkonyfényben.

 




 
Ezek az ezüst zöld levelek is szépek, főleg harmatcseppekkel, én mégis a bordó szömörcére vágyom.

Ez már kb.egy héttel későbbi, s eső utáni fotó.