Oldalak

2015. február 28., szombat

A címen sokat gondolkodtam, tehát: Fodorkának, sajnos, kiegészítésül

Tavaly, mikor a fiam transzplantációja volt, hazajövetele után egy héttel veseelégtelenséget kapott. A pécsi kórház fedezte fel a laborleletek alapján, nekünk a sok tünet (értsd mellékhatás) között fel sem tűnt egy újabb betegség. Lényeg: beküldték  a traumatológiára a városunkban, infúzióra. A sürgősségi letagadta, hogy a vérképpel gond lenne. Főorvosi aláírással és szakorvosi konzultációval!!!!!! Hogy nem volt igazuk a körzeti orvos, majd a pécsi szakorvos is jelezte zárójelentésén. No komment. Hogy a fiam milyen gondviseléssel mászott ki belőle spontán, azt gondolom csak az égiek tudják.

Ez a minap a kollégánkkal esett meg. A körzeti orvos, a felesége állapotát látva beküldte a sürgősségire. Ott elküldték, hogy minden rendben a vérképe alapján!!! Az autójában szállította, segítséggel tudta ki- és betenni az amúgy magatehetetlen beteget. Tehát vitte vissza és haza, az első emeletre. Az autóból egy szomszéd segítette kiemelni, aki dolga lévén egy padig segítette a hölgyet, majd elment. Férj nem tudván mit csinálni, maga kezdte felcipelni a feleséget. Aki az emeleti fordulóban elhunyt. Ezután a rendőrség a férjet vette elő, mert a haláleset nem kórházban és nem lakásban történt. Magyarázkódhatott....

2015. február 27., péntek

A mai csúcsfilmem

Eszement szerelem

A Port.hu-ra ezt a véleményt helyettem írták. Nem láttam  a film elejét, s olyan érzésem volt, hogy Woody Allen filmje, ezért is kezdtem utánanézni. Úgy látom  az megérzésemmel nem vagyok egyedül.

Vadrenalin | Válasz 2012. szept. 22. 11:57 | 2/2
Ez egy igazi gyöngyszem. Ha Woody Allen ma lenne fiatal, azt hinném ő csinálta. :-) Az meg végképp meglepett, amikor utólag észrevettem, hogy a főszereplőnő írta a forgatókönyvet. Íróként is ugyanolyan szellemes, mint színésznőként.            

2015. február 26., csütörtök

Könyvek, amelyek kifogtak rajtam

Nagy valószínűséggel bennem van a hiba. Ideges vagyok, nyugtalan, nem tud semmi filmeken kívül lekötni. Nem tudom mi ez? Ráadásul az állatorvoshoz bejelentett háromlábú macska sem jött haza.

Az első műfajában olvastam eleget, egyszerűen most a szörnyűségeit nem tudom elviselni:



A második is nyomasztott, ebben is volt szörnyűség elég, ahogy a szerencsétlen kislánnyal az iskolatársai elbántak. Itt telt be a mérték. Lehet, hogy majd valamikor folytatom, most egyszerűen nem megy. Ideteszek egy kritikát  a könyvről, más nézőpont. Akinek kedve van döntse el kinek van igaza?!

Ruth Ozeki - Az idő partjain


És megint egy új könyv a nagymamaságról

Pataki Éva: és megint nagymama

Pataki Éva folytatja a nagymamasorsról írt könyvét. Tudom, nem aratott  a könyv osztatlan sikert, s legfőképpen a klasszikus szerepben élők kérdőjelezték meg. Itt újabb szerepkörökkel találkozunk: ahogy teázó nagymamákról írtam (éppen gyűlik az újabb anyag), a valóságban is sokfélék vagyunk: ki repül Angliába, Svájcba stb. az unokákhoz, a fapados repülők tele vannak  a kiutazó, hétvégi nagymamákkal. Kitágult a világ, messzire kerülnek az unokák. Az orvos , egyedülálló nagymama egész évben arra gyűjt, hogy unokáihoz utazhasson New Yorkba. Viszont ezek az öregek  "fiatalok, fiatalosak", új, más szerepkörben is meg kell felelniük. Mindez összeegyztethetŐ?

2015. február 25., szerda

Egy fotóstól: Roland Persson








forrás

Nem tudtam eldönteni az egyszerűségüket vagy a sötét háttér adta lehetőség kihasználását, vagy mindkettőt szeretem a fotóin? Vagy a szemet, aki mögöttük van?!



Meglepi!


Tegnapról maradt itt,


 érdemes elolvasni, aki még nem olvasta, esetleg.


Olvassátok el, kicsit figyelni kell, emészteni kell, de a lényeg benne van. Én, annak idején kedveltem őt.