Oldalak

▼

2016. április 20., szerda

Nem akartam blogbejegyzést írni,








de ahogy beléptem a szobába, s a nap átsütött a függönyön fényképezőgépet kellett fognom. S ha már, legyen kint is, körbejártam a kertet. Szeretem ilyenkor reggel (is). A kelő nap meleg sárgával ragyogja át a fákat, itt-ott egy kis sárga fénypászma, s a távoli domboldal, a fák is szinte aranyban fürdenek.

Télen jól ideszoktattam a madarakat. Sajnos az elvadult tuják teteje még mindig nincs levágva. Pedig tele vannak fészkekkel, remélem alacsonyabb szinteken.

Csend van, béke és nyugalom.
dátum:

3 megjegyzés:

  1. aranyos fodorka2016. április 20. 8:33

    Néha (egyébként egész véletlenül ma is) én is érzem azt, hogy nem kell(ene) a szöveg, elég lenne betenni a képeket.Olyan jó látni, amikor és ahogy felkel a nap és életre-kelt mindent - ami pedig ott volt a sötétében is - láthatatlanul.

    VálaszTörlés
  2. Orsi2016. április 20. 9:14

    Annyira szeretem én is a fény-árnyék játékát függönyön, falon, bármin. Itt ma reggel nem láthattam ilyen szépségeket, borult idő volt, most sütött ki a nap.

    VálaszTörlés
  3. Monika2016. április 20. 20:35

    Csodálatosan szép!!!!!!!!!!
    Jobban vagy? Diéta segít?

    VálaszTörlés