2017. december 17., vasárnap
2017. december 14., csütörtök
Nem reklámozott Magyarország
https://hirtv.hu/alinda/alinda-vendege-l-ritok-nora-es-horgas-peter-2433080
Néztem a műsort, amelyet a 19. percben leállítottak... aztán a JouTube-on megtaláltam:
Néztem a műsort, amelyet a 19. percben leállítottak... aztán a JouTube-on megtaláltam:
2017. december 13., szerda
A látogatás
Vásárolni voltunk délután, s kertek alatt indultunk hazafelé. S mert utunk nem volt sürgős gondoltunk egyet, s felkanyarodtunk abba a faluba ahol ezt a házat néztük annak idején.
Volt mellette egy hasonlóan épített, de annak nem építették be a kódisállását. 7 év telt azóta, hogy itt jártunk. Bontakozó csodát láttunk. Nemrég , tán jó éve lett gazdája a háznak, fiatalok, s most újítják fel. Melegséggel telt a szívünk meg, mert szívbélien. Ablakai új spalettát kaptak, a tetőzetét a vidékre jellemző kontyosra alakították, új csatorna, újonnan vágott ablakok a hátoldalán. Az oromzat farészei faragottak. Látszik, hogy lassan, de szívvel, szerezettel építik, alakítják át.
Természetesen akadt több beszélgetőtárs, érdeklődtek mit is nézünk ott? Tőlük tudjuk, amit megtudtunk. S tőlük üzentünk a fiataloknak. Nem tudom ki hogy van vele, de én mindig értékelem, amikor a régit nem hagyják veszni, hanem értékén újítják fel, hozzáadva a mai világ adta újdonságokat. Itt is így történik. Azért jó pár évet várt a ház a gazdáira. Megérte.
A beszélgetés során mesélték, ha erre és erre megyünk, ott egy nagyobb, szebb ház van, új csatornával, szép műanyagablakokkal. Arra is kanyarodtunk hazafelé ment, s mondanom sem kell: csalódtunk. A műanyagablak nem tett jót neki, rendbe hozták, de az itteni házak szép homlokzatdíszeinek nyoma nem volt, se kódisállás. Valami beépített tornácra utalást láthattunk, de a házhoz nem adott hozzá, az egész egy modernizált, de nem megőrzőn felújított épület volt. (Egy öreglegény lakta.)
Hazafelé fenyőültetvények mellett jöttünk el, ahol már vágták, kötegelték a fákat. Egy madarász kertjében mobillal emut fotóztam, még csodáltunk egy másik világvégi faluban szépen felújított parasztházakat. Itthon pedig várt a lélekölő levelezés félrerendelésem miatt a Booklin-nal. Mégis ahogy a bejegyzést írom egy szép nap emlékével zárom a napot.
S befejezésül egy régi fotó, egy réges-régi házról, a Káli medence vidékéről. Nem felújítás, nem újragondolás, eredeti.
Volt mellette egy hasonlóan épített, de annak nem építették be a kódisállását. 7 év telt azóta, hogy itt jártunk. Bontakozó csodát láttunk. Nemrég , tán jó éve lett gazdája a háznak, fiatalok, s most újítják fel. Melegséggel telt a szívünk meg, mert szívbélien. Ablakai új spalettát kaptak, a tetőzetét a vidékre jellemző kontyosra alakították, új csatorna, újonnan vágott ablakok a hátoldalán. Az oromzat farészei faragottak. Látszik, hogy lassan, de szívvel, szerezettel építik, alakítják át.
Természetesen akadt több beszélgetőtárs, érdeklődtek mit is nézünk ott? Tőlük tudjuk, amit megtudtunk. S tőlük üzentünk a fiataloknak. Nem tudom ki hogy van vele, de én mindig értékelem, amikor a régit nem hagyják veszni, hanem értékén újítják fel, hozzáadva a mai világ adta újdonságokat. Itt is így történik. Azért jó pár évet várt a ház a gazdáira. Megérte.
A beszélgetés során mesélték, ha erre és erre megyünk, ott egy nagyobb, szebb ház van, új csatornával, szép műanyagablakokkal. Arra is kanyarodtunk hazafelé ment, s mondanom sem kell: csalódtunk. A műanyagablak nem tett jót neki, rendbe hozták, de az itteni házak szép homlokzatdíszeinek nyoma nem volt, se kódisállás. Valami beépített tornácra utalást láthattunk, de a házhoz nem adott hozzá, az egész egy modernizált, de nem megőrzőn felújított épület volt. (Egy öreglegény lakta.)
Hazafelé fenyőültetvények mellett jöttünk el, ahol már vágták, kötegelték a fákat. Egy madarász kertjében mobillal emut fotóztam, még csodáltunk egy másik világvégi faluban szépen felújított parasztházakat. Itthon pedig várt a lélekölő levelezés félrerendelésem miatt a Booklin-nal. Mégis ahogy a bejegyzést írom egy szép nap emlékével zárom a napot.
S befejezésül egy régi fotó, egy réges-régi házról, a Káli medence vidékéről. Nem felújítás, nem újragondolás, eredeti.
2017. december 12., kedd
Hajnalban
szélrohamok ébresztettek. Kivételesen a ház is üres volt. A népség, gondolom vadászott.
Lementem a kert végébe, most szélcsend, béke és nyugalom. Még madárhangok sem hallatszottak. Felnéztem a fák közt az égre. Szürke ég, csupasz fák, csend (és halál). Halál? Kis halál. Tél van, legfeljebb az időjárás csalókást játszik velünk. S mi és mikor lesz ennek a böjtje? Nem normális december közepén, reggel 9 óra körül a 15 fokos meleg. Durván, melegebb van kint, mint bent.
A falu kutyái még nem kezdték el a tutulást, tehát a mentők, rohammentők még nem indultak el. A kutyák előbb hallják távolból a sziréna hangját, s jelzik. Ilyenkor hatalmas a forgalmuk. Sajnos.
Lementem a kert végébe, most szélcsend, béke és nyugalom. Még madárhangok sem hallatszottak. Felnéztem a fák közt az égre. Szürke ég, csupasz fák, csend (és halál). Halál? Kis halál. Tél van, legfeljebb az időjárás csalókást játszik velünk. S mi és mikor lesz ennek a böjtje? Nem normális december közepén, reggel 9 óra körül a 15 fokos meleg. Durván, melegebb van kint, mint bent.
A falu kutyái még nem kezdték el a tutulást, tehát a mentők, rohammentők még nem indultak el. A kutyák előbb hallják távolból a sziréna hangját, s jelzik. Ilyenkor hatalmas a forgalmuk. Sajnos.
2017. december 11., hétfő
Négy óra előtt
tíz perccel leültem a gép elé. "Csak" a gép elé, s nem az eltervezett könyv elé. Annyit rohangáltunk az utóbbi napokban, azt mondtam, hogy ma olvasó napot tartok. Ember tervez... talán majd most.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)