Oldalak

2017. augusztus 12., szombat

Megkésett helyzetjelentés


 Reggel vihar után és a kert





 S másnap, azaz ma már napfényre virradtunk... Viszont lehűlt a levegő, s már ne panasznak ténynek írom, de azu időjárás kicsavart. S ha ezt írom nagyon, nagyon finom vagyok. Mindenkit olvastam, elnézést nem írtam, annyi telt erőmből.


Mondtam én, hogy nem hiába beszélek








Örömben. Bársony körben jött le a padlásról... Mózsici fenegyekek, mindig mondom.

2017. augusztus 11., péntek

Murphy úr megérkezett,

hozott száraz vihart, akkora széllel, hogy csak úgy zúgott a kert alján az erdő. Kísérteties volt. Aztán később folyamatában villámlott, közben eső is esett , akkor már. Majd hangja is lett ennek a rettenetes természeti megmozdulásnak, mintegy búcsúzóul.

A macskák megbolondultak, keringtek az udvaron , nem tudtak a helyzettel mit kezdeni, hiába csalogattuk be őket. Pedig szerencsétlenek hatalmas felhőszakadásokat vészeltek át az udvaron, farakás alatt, s még ki tudja hol a nyáron.

Elment az áram, ma délelőtt tíz körül vissza is jött.

Letörte a szél a legszebb, dióval teli és legegészségesebb fűzfaágat. Persze, hogy, ezek egészségesek voltak, nagyok, voltak, legyen mibe kapaszkodni a szélnek.

Pottyant némi cserép is a földre. S a Zsebi kert telis-tele letört kisebb ágakkal, dióval, levelekkel.

Egyszóval vihar volt. S most majd lesz is, mert néha morog, rettenetesen fülledt az idő, pedig ügyet intézni kellene indulnunk. S én? A lábamon alig állok. Meglepetés? No, nem. Viszont ügyek is vannak.

Fotókat majd mutatok, majd.

2017. augusztus 8., kedd

Karcsa: Az utolsó


nap,  s utunk egyik legszebb, utolsó temploma. Ráadásul esküvőre készültek, korán reggel már nyitva volt, s feldíszítve. Azért a részletek sem utolsók. Egy szóval megérte elmenni miatta "világ végére".