Jó hír, kedves hír: tegnap a ház előtti fűben kétszer vettük észre a stiglicet, pontosabban egy stiglicet. S ahogy estefelé a kutyával labdáztam a diófára egy szajkó szállt le, pörgött-forgott, tovareppent.
S akkor jöjjön pár fotó a kertről, már az utókor, vagy visszanézés kedvéért is. Fényben-esőben készültek.
Loncok
Kert fényben és esőben
Tűztövis és a hólyagvessző virágai.
Íriszek nyílóban és elnyílóban.
Ezek a sárga levelű növények érzékenyek? Úgy láttam a spirea, de a boróka levelei is megpörkölődtek a naptól.
A megtáltosodott illatos bangita
Nekem rózsám, nekem rózsaszín, az aztán soha nem lesz! Soha ne mondd, hogy soha!
Őt a kertésznőtől kaptam ajándékba. Annyit járunk oda, már barátságba keveredtünk. Akkor mondta a nevét is, elfelejtettem. Ismeri valaki? Olyan kedves.
Liliomok, s ahogy már hetek óta lassan előbújnak.
Tűztövis, írisszel és kecskerágóval.
Tűzesők virágba borulva, s a selejtes madáritató. Ahogy tavaly nyáron is láttam nagy méhitató. Megtartottam.
A kevésbé sikerült fotón gyöngyvessző íriszekkel, sajnálom, hogy nem sikerültek a fotók.
A kert kevésbé látványos része, azaz itt van a kupi. Cserepek, stb. ezeket majd még el kell távolítanunk. El kellene... Itt bizonyosodik be, hogy a borostyán ápol és eltakar.
Ezt a "bástyát" nagyon kedvelem, a fakerítésével, a madár hozta bokrával.
Telekhatár: vadszőlővel, lonccal és mályvákkal, trombitafolyondárral és hóbogyóval, a téli jázmin a sok zöldtől nem látszik. Idén a loncaink nagyon kitettek magukért!
S a ház előtt: az elsőnek kinyílt kokárdák, az elnyíló szegfűk, s mire hazaértünk sok levendula bimbós lett.
Hadi állapotok... nem fotózásra készültem.
A nagyon, nagyon szeretett és hálás len. S tavaly óta itt-ott már felbukkannak az oly hiányolt "gyermekei".