Oldalak

2015. december 5., szombat

Búcsúzás


Tegnap temetésen voltunk, több száz kilométert utaztunk. A búcsúzás egyben évtizedek óta nem látott emberekkel, családtagokkal való találkozást is jelentett. Az alkalom pedig egy évekig tartó betegség végére tett pontot. Súlyos és érdemtelen, de a betegség nem nézi jó embert vagy rosszat visz-e magával.
Nehéz ilyenkor bármit is írni. R. itt is szeretettel búcsúzunk, örülünk, hogy ismerhettünk, hogy életünk része voltál.



Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd
Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

2015. december 3., csütörtök

Nem akarok

egy ideig:

lakást festeni(festetni)
kipakolni
bepakolna
takarítani
közben takarítani(feltörlési akciók)

amit akarok:

visszarendezkedni
ezt tervezgetni
kalapálni
kalapáláshoz helyszínt keresni

és a végén gyönyörködni a jól végzett munka örömében!!

Hol tartunk?

a festés egy időre véget ért (hátra van a háló és a nappali, tavaszra, noná, hogy majd akkorra!)

és az "amit akarok" nagyjából előttünk van, nagyjából.

És még mit akarok? Időjárási frontoktól mentes egészséget. Azt nagyon!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Angyalkák




és...