Oldalak

2015. november 5., csütörtök

Változások, búcsúzások, kert


Előtte-utána






Ezek még csak előtte fotók. A fenyők távoztával kétségtelen fény került ebbe a részbe, a diófa éppen eleget árnyékol a másik oldalon. Azért a szívem kicsit fáj értük. S milyen az ember! Előttük volt a szárítóállványunk , s alattuk állt apám padja. Ahogy húzkodtuk a levágott ágakat ráterítettem egy bokorra, hogy védjük, s persze a szárítót is új helyre vittük. Teregetek tegnap, nyúlok a "padhoz, amire mindig lettem a lavórt ilyenkor" s ott volt!!!!  Véletlen vagy összetartoznak, s az ember önkéntelenül is odatette? 

Aztán, ha már a szomszédok kérésére gyilkoltattunk, sort keríténk a saját örömre "pusztításra" is.  A kert végén u alakban tuják vannak, itt a rövidebb szárra (a fűzfa mögött balra) szabadítottam rá az embert. Funkciója nem volt, árnyékolt, mögötte nedves  a talaj, mohásodott már, nem tudott kiszáradni, akkor menjen. (Bokros kert az álmom, amiket beültettünk még a napfény sem jutott el hozzájuk, miattuk.)  Aztán mikor vágni kezdte őket, akkor derült ki a zöld lombozat csak álca, mögöttük minden száraz, lombtalan... félhalott...  Viszont az amúgy is keskeny kert kert egyszerre csak tágulni kezdett!!!



 
 A tuják távoztával ez a látvány eltűnik. Tavalyi fotó... (Takarni viszont ott van a vadszőlő.)

S mikor lesz itt rend? Szép rendezett kert?

2015. november 4., szerda

"A te házad a te nagyobbik tested. Megnövekszik a nap fényében, és álomra szenderül az éj csendességében."





A külső festés elkészült, mióta felújíttatott a ház csak bepucolva volt. Napok kérdése a részleges belső festés 5 év után. Tegnap a gázszerelő tisztogatta a megfelelő szerelékeket a pókok , s a beszálló porok miatt. Hál' Istennek várni kell a festőre így maradt időnk a ránk szakadó faügyekre, öregek vagyunk ennyi ágat tisztítani, elhúzkodni messze a hátsó kertbe (ahol egyetlen négyzetméter egyenes felület nincs, kikészíti az ember lábát), a végén már nem is pucolta le az ágakat a férjem, húzkodtuk hátra, sosem végeznénk el vele. Majd elégetjük, valamikor. 


2015. november 2., hétfő

OKtóberke

tudom elmúlt, de ahogy ránéztem a fotókra Ő jutott róla eszembe:

 






 


2015. november 1., vasárnap

Fodorkának


Mindig idejártam fotózni, mióta felfedeztem. Jöttem ide nyáron, jártam itt tavasszal, nem maradhatott ki az ősz, s volt szerencsém télen is, mikor hó fedett be mindent.  Most lehetőségem lenne minden nap erre a látványra rácsodálkozni, s mit hoz az élet, "ideköltöztem" a mellette lévő házba. Csak most éppen máshol lakom. Azért a fényképezőgép sokszor nálam van, mert az ember sohasem tudhatja.



Éjszakai fagy után


 sajnos a tömegével szálló leveleket nem igazán tudtam fotózni, pedig miattuk vettem kezembe a gépet, viszont ezt az aranysárga csodát azt hiszem sikerült elkapnom (a szomorúság mellé jusson ennyi vigasz nekünk). S hogy jó  a kilátás, hát nem vigasztal.