Oldalak

2014. június 5., csütörtök

Valami

gyönyörűséget szerettem volna mutatni, ha fotókat nem tudtam idemásolni, legalább legyen itt a bemutatásuk linkje:

http://www.tutiszoba.hu/otthonszepitok/42-otthonszepito-cikk/222-szelkakas-uvegfestes-lakberendezes#!prettyPhoto

 és a weboldal ahol ráleltem:

http://www.tutiszoba.hu

Otthon-pszichológia, lakberendezés, otthon, életmód.

Okulásul

Fiam éveket töltött külföldön, munkával. Itthon nem akadt neki munka, mert az érettségijével vagy alacsony végzettségű vagy túlképzett volt. USA-ban és Európa északi államaiban vegyes tapasztalatú munkahelyei voltak, innen betegedett le.   Jellemző a hollandiai munkahelyre, amíg a szerződése szólt (3 hónap) fizetést kapott, bár már régen kemoterápián volt - itthon. Amit véleményem szerint elrontott, hogy nem maradt meg egy helyen, az utóbbi éveket kivéve, soha nem volt alkalma úgymond bedolgozni magát. (Kivéve még New Yorkban, ahol viszont feketén dolgozott, mint akkoriban(?) oly sokan a magyarok mindenféle végzettséggel, leginkább kvalifikált kollégái voltak.)
 

A másik hiba, hogy itthon közben nem  volt fiktív munkahelye, ahová bejelentették volna, tehát semmiféle ellátásban nem részesül 3 éve. Mondjuk segélyt azt kap, de leszázalékolásra, még ha átmeneti időre is, esélye sincs.

Ez az ő története. Alább az angliai helyzetről olvashatunk. Remélem az adatok reálisak. Én már semmiben sem hiszek, lehet, hogy bennem van a hiba. Csak mást magyaráznak a rádióban (tv-t gyakorlatilag nem nézek), s nagyon mást tapasztalok. Nagyon mást.

http://hataratkelo.blog.hu/2014/06/05/az_orszag_gerince_megy_el

2014. június 4., szerda

Virágok közt






S csak úgy mellékesen megemlítek néhány (8-10) családot, akik alakítottak egy kört, s a magyar népi játékokra, hagyományokra "oktatják" az érdeklődő közönséget. Nem mondanám, ha nem láttam volna. Óvodások, rovásírást "tanultak" mozgással. Fantasztikus módon bánt a gyermekekkel a tanárbácsi, meg is lett az eredménye, előttem ott írták le, olvasták el a neveket. Rovásírással, rovásírásból. S ami nem utolsó, imádták!! Figyeltem  a kis arcukat, vele lélegeztek, éltek, gondolkodtak! Régen volt hasonló élményben részem.

2014. június 3., kedd

Vendégek

 
 forrás


Élmény volt velük találkozni, órákat eltölteni együtt gyerekekkel és felnőttekkel. Amikor  a lélek melegít, a szellem gondolkodtat, a lelkesedés magával ragad, s együtt van velük az értő közönség. Legyen az kicsi vagy nagy. Majd egyszer talán saját fotókat is felteszek ide.

2014. június 2., hétfő

Mi lesz itt megfizetve?

2013 elején  a két szomszéddal közösen (mert állataink körbetáplálkoztak) volt 2 kutyánk és öt macskánk. Aztán a  macskaállomány egyre ritkult (ki meghalt, ki eltűnt, vagy legalábbis nyoma nincs), a szomszéd, jó húszéves kutya is az örök vadászmezőkre indult,  maradt egy kutya.

Viszont lettek helyettük egerek, miattuk pedig Zsebi folyamatos ásásban van, mi pedig temetünk. Pontosabban tömünk, betömünk, s betemetünk. Áldozatává vált az ún. ásás ellen emelt bástya, a faház alá többször beásott, a paliszádot is aláásta már.

S  szomszéd kerít. Kerítenek a vők, kerít  a gazda, kipakoltatott a kis ház (jajgat a szomszédasszony: itt fűtünk télen a kutyának!). Mert új kutya van kilátásban, fajtiszta, amúgy, kotorékeb. No, már látom a jövőt. Jobbról ás az új kutya, balról ás Zsebi (nemük ellenkező) , jól ellesznek. Egyszer csak találkoznak majd  valahol. (Eddig egy kóbor tacskó vőlegényünk akadt, 7 év után. Az is beásta magát, győztük a kerítést kicövekelni.) S amikor nem ás, jönnek az unokák, az ő szórakoztatásukra kerül ide, melléktevékenysége lesz a házőrzés. Meglátjuk. Vagy halljuk inkább? Kiderül. Zsebi biztosan örül majd, nem lesz egyedüli kutya, lehet haverkodni.....

Macska is került, eddig a szomszédba, beszoktatósként. Nappal itt, éjszaka otthon. Aranyos, nyugodt, ölben nevelkedett.  Egy a gond, aki idehozza sokat nincs itthon, a szülő nem érti, akkor minek, ha itt hagyja. Aki idehozza, szerinte falusi házhoz kellenek állatok. Majd jönnek a  mieinkek, jól ellesznek együtt, kezdődik a vonulás, a körbe táplálkozás a két porta közt. S remélem az egerek gondja is megnyugtatóan rendeződik. Vagy nem???????????





2014. június 1., vasárnap

Mára



Szabó T. Anna: Szélkalap

Viszi a szél a kalapom!
Forog, repül a szélkalap.
(Miért hiányzol most nagyon?
Egy órája, hogy láttalak.)
Viszi a szél a kalapom,
 a szélkalap forog, repül!
(Most megint nagyon messze vagy,
én pedig nagyon egyedül.)