Oldalak

2011. augusztus 22., hétfő

Falunap - augusztus 20.




Ha nem lenne Baratella... (aki blogjában olyan lelkesen tudósít falunapokról, hogy megirigyeltem, vagy helyesebben kedvet kaptam tőle), akkor én sem mentem volna falunapra, báááár a népeket akkor is elvittük volna, már a kicsiket. A műsorról már mutattam fotókat, az ugrálóvár lemaradt, pedig lényeges volt...!!!

Aztán az este a szülőké lett, akik délután már két faluval arrébb leuszták a vihar okozta kimaradást, és próbálták túltenni magukat az előző napi vihar okozta káron. A strandon a szél felkapta az egyik trambulint, három autót rongált meg. Köztük az övékét is. Szép emlék a kirándulásról! Két év után eljönnek hozzánk, akkor is így járnak.


Olvasó gyermekek


 Ez éppen felnőtt könyv, a nagymama olvasta. Fergeteges a humora! És Szücs Édua illusztrálta!!! Egyszer csak a nagyobbikat látom teljesen elmerülve a könyvben, éppen az illusztrációkat nézegette.



 Azért a gyermekkönyveknek is sikere volt.


A három kismalac könyvben és "színházban" a falunapon:



és kimerülten hazafelé indulva:


2011. augusztus 19., péntek

Vendégek


Az este 11 órai bábszínház 


 Rebeka

Zsebinézőben, mert mi is lehetne a legnagyobb szenzáció???

2011. augusztus 17., szerda

Utazások Magyarországon

A címet kölcsönvettem, de némi, több évszázadnyi ugrással aktuális. Elindultam városomból az elmúlt pénteken, kinéztem egy olyan vonatot, hogy csak egyszer kelljen átszállnom. Amúgy min. kettő lenne az átszállás, míg Komárom megyében élő családomhoz érek. Vonat indul, IC kocsik, ablakok lezárva, de aztán a kalauz kulcsával kinyitogatta őket. Kellett is, mert  erősen meleg volt. Aztán a második vasúti csomóponton elfogytak az utasok, egy hölgy érkezett a kocsimba, amúgy egyedül lettem volna. Aztán újabb csomópont, újabb!! utasok, egy hölgy vad telefonálásban, kapja magát, csomagjait összeszedi, s vágtában ugrik le a vonatról. Közben férjem Tatabányáról telefonál, bemondták, ott az állomáson, hogy  Komáromban vonatpótló autóbuszokra szállítanak át minket. Érdekes, minket nem tájékoztattak. Vagy a vonaton én nem hallottam volna? Vonat indul, kalauz érkezik, s már!!! megtudjuk hivatalosan is Komáromban átszállunk buszokra. Utastárs egy órája jött vonattal Komáromból két kisgyermekkel Győrbe, okról semmit nem tud.

Komárom: közben a magányos hölggyel szóba elegyedtünk, s kiderült egy helyre utazunk. Legalább már ketten együtt vagyunk a  bajban. Vonatról le, buszra fel, jó sokan, több mint sokan, a többek állnak mint a heringek. A ránk, azaz a tömegre váró buszok száma kettő. Idő telik, nem indulunk, egyszer csak leszállítanak minket a buszról. Tömeg indul, előre, mert hogy hova nem tudni, megyünk a sokadalom után. (Kiderül, sokan merre mentek, mert Tatabányán férjem látta, hogy  az érkező-kiinduló Railjet gyorsvonaton még a lépcsőkön is lógtak. Ó, emlékezetes hatvanas-hetvenes évek, balatoni utazások...)

Egy kalauztól érdeklődni próbálunk: melyik vonatra is szálljunk Budapest felé? Ő semmit nem tud.... Elő  a paraszti logikával, amelyik mozdony Bp. felé áll, arra a vonatra szállunk fel. Úgy látom, többen is hasonló módon gondolkodnak. Közben a hangosbemondó is megerősít ebben minket, a vonat azonnal, értsd kb. negyedóra múlva indul. A hölggyel kölcsönös szimpátia szövődik köztünk, kiderül egy a családunk városa, minket már rég másfelé vetett a sors, s éppen jelenlegi városom környékén, a falvakban próbált albérletet keresni, mert  ő hiszi, tudja,ott a helye, a jövője.

Tatabányán már barátságban, telefonszámot cserélve  szállunk át férjemhez, aki egy darabig visz minket, s oda már autóval is érte jöhetnek. Egy órával késik az érkezésünk, ha nincs az autós szállítás, bizony kettő lett volna belőle. No, de minden jó, ha vége jó.

S mi történt Komáromban? Erre való az internet, a televízió, a rádiós híradások, s az ezeket követő családtagok, hogy képben lehessünk. Azt már csak csendben kérdem, mi lett volna velünk ezen tájékoztatások nélkül?




A fotók érzékeltetik az ácsorgást, a tájékozódást, a MI vonatunkból fotóztam, sajnos csak későn jutott eszembe... Sajnos.

2011. augusztus 11., csütörtök

Utak




Látogatóba érkeztem, falunap volt. Az un. ősparkot is ennek a tiszteletére újították fel. Ismét a dilemmám: amikor nem volt kitisztítva a lehulló, lehajló ágak, a sűrű növényzet fantasztikus hangulatot adott, főleg késődélutánon szép fotók készültek itt. Most szép, rendezett, steril. Azért így is van hangulata. Valamikor a falu földesurának volt itt háza, mellette gazdasági épületek -  mára romjai. A házat a múlt rendszerben átalakítgatták, nem előnyére, maradjunk ennyiben. Önkormányzat, kultúrház, orvosi rendelő, minden van itt, ahogy szokásos volt - egy időben. Most a környezete legalább szép lett, s az idelátogató fürdővendégek kedvükre sétálgathatnak, olvasgathatnak, beszélgethetnek a padokon. Ez tényleg hiányzott innen és eddig.

Variációk gólyára






2011. augusztus 3., szerda

Öreg ember, nem vénember

Aranyos kis történet, el kell mesélnem. Tegnap a barátnőmhöz utaztam be busszal a városba. Ülök a helyemen, amikor is valaki kinyitotta a mellettem lévő ablakot. Rögtön megdicsértem, hogy ez a lehető legjobb ötlet volt. Nos az "emberem" rögtön vérszemet kapott, s udvarolni kezdett nekem. Azért biztos, ami biztos hamar megnézte a kezeimet van-e gyűrűm, már karikagyűrűm, aztán látva bal gyűrűs ujjamon lévőt, konstalálta: foglalt vagyok. (Megjegyzem ez egy réz, kör alakú, de nem záródó, jelekkel ellátott gyűrű. Minden esetre jelzett neki.) A legnagyobb sajnálatára, mert milyen nehéz ismerkedni, én meg milyen kedvére való lettem volna, stb.. Megjegyzem erősen hatvanas lehetett az úr. Azért mellette szól, hogy nem volt erőszakos, csak tényleg kereste a lehetőséget. Én meg magamban gondoltam: olvastam még szingliként mindenféle társkeresős könyveket, ismerkedési lehetőségeket felsorolókat, nekem ezek valahogy sohasem jöttek be. Eddig, hát nem "vénségemre" jött volna össze? Aztán én ajánlgattam neki ezeket- vigasztalásképpen.(Mert a  könyvtáros, a buszon is csak könyvtáros....) Megfogadja? Ez már az ő dolga. Én elköszöntem, leszálltam a buszról, aztán mosolygós hangulatban telt tovább a nap, mert ugyebár az ötvenes és "ifjú" asszony sem vénasszony.