Örömben üröm

Végre itt a tavasz, hétágra süt a nap, melege levetteti velünk a kabátokat. Sétálhatnék, élvezhetném, intézhetném a dolgaim, itt a kényelmes séta ideje. Az andalgásé,  a natsugarak melegének élvezetéé. Mondjam még? Helyette örültem, hogy hazamásztam a városból ahova dolgaimat intézendő mentem, s fekszem azóta is, egész délután. Megvisel, letepert, kizsigerelt a melegfront. Sajnálom. Ez nem panasz, hangos sóhaj.... tény.

Azért hoztam szépet is. Tegnap este macslevegőztetés közben fotóztam. Ill. az első még koradélután készült. A menyasszony.

Aztán este jöttek a fénysugarak, az áttetszések, a megvilágítások. (Azt azért elárulom, hogy ez már egy öreg fa. Miska macskám 13. évében van, azóta fotózom sétáltatás közben. Kiszáradtak az ágak, levágták őket, letörte vihar, s a munkások is eltávolították, mikor útban volt. Régi pompáját  tán "mennyasszonyként" láthatjuk.)

Egy kis ízelítő, ahogy sétáltam, ahogy ráláttam, ahogy nap is mozgott: