"Nálatok, laknak-e állatok?"

 

és a maradék, mindenféle értelemben

Tavaszváró

címlapfotót tettem fel, csak azért is. Esik. Esik. Esik.  Tegnap már fájdalomcsillapítóval Béres Antifronttal próbáltam a napot túlélni. Nézegettem a tavalyi fotókat, mennyivel előbbre volt a természet, de a 2015-ösökön is.

Macskákat kitelepítettük, aztán vissza, mert teljesen megzavarodtak. Meg jön a fagy, ezek itt bent teleltek. Öregasszonynak almot kellett berakni(visszarakni), mert ide-odavizelt. Azóta rend van. Miért tette ezt? Tudtommal soha nem volt szobamacska, s csak a sérülése idejére akartuk ezt meglépni. Közben valamelyik délután a másik szomszédasszonyban ordított és zokogott valami alkohol, hogy a macskák a kertjébe piszkítanak. (Ami sajnos igaz is lehet, de ki tud egy macskának parancsolni, a szomszédba piszkítás ügyében?) Megcsináltuk a kért elszigetelést. Aztán a macskák, mint akik dolgukat jól végezték átmentek a kerítés alatt... Mindegy, a kérés teljesítve lett. Sajnálom szegényt, idősebb nálunk, a férje csak használja a termést (értsd bor), de tenni nem tesz érte, eladni nem engedi a hegyet. Az unokák nála lábadoznak, hegy, nagy kert, amit művel túllép rajta.

 A kertek alatt jártam.

Egy dolgos nap

s hozzátehetném, néhány búcsúzás fáktól (ahogy a Vidd hírét az igazaknak c. könyvből az ausztrál bennszülöttektől megtanultam.)

Egy görbeágú fűztől, van hivatalos neve is biztos, rossz helyre nőtt, megfulladt ő is, a bokrok is, amikre ráhajolt. S egy szintén rossz helyen nőtt őszibarackfától. Tudom, tudjuk várni kellett volna a lombhullásra, mi kicsit úgy dolgozunk, amikor éppen jelenlét van, akkor teszünk dolgokat. Még maradt egy díszfa, lent a kert közepén, ami odakerült, gyümölcse nincs, de árnyékolja a kicsi almafát. Mennie kell, a következő búcsú hozzá szól majd.

Volt némi ágyásbővítés, főleg az állandó ledamilozás miatt szélesítettük, hogy megóvjuk a málnákat. Eddig a történetük így szólt: ültetés, damilozás, fagy, s mikor helyrejöttek  jött ismét a damil... Reméljük most szerencsésebb lesz a jövőjük. S kijelöltük a ribizli helyét, s környezetébe kerül majd málna, már csak ásni kell itt. S kirázni a földet, ahogy felénk nevezik. Ez a nehezebb, a  feltörés, mozdulni alig tudok, tudunk.

Az ember tudatlan, lassan tanulja  a kertet, a ribizlik semmire sem mentek, már akiket a damil.... Nálunk a  damil a mumus. Most ágyást  ásunk köréjük, nem a gyepben maradnak, meglátjuk, mire megyünk így velük?! Lehet, hogy a levenduláim fejletlenségeinek is a gyepbe ásás az oka? Persze megfelelő nagyságú  helyet megtisztítottunk a  számukra, s mégis, elégedetlen vagyok velük. S amit nem értek, piacon vettem  a tavasszal palántákat. Szépek, dúsak, virágot nem hajtottak. Tavaly még az áruházlánciak is virágoztak már.

S a visszavágott virágaim, az esők miatt dúsak, zöldek, tényleg magukhoz tértek, már csak a beígért utóvirágzást várom. S a primulák? mindegyik tele virággal! Ők nagyon jó helyre kerültek, élik a világukat.

és a harcostársak, amikor két, amúgy harcias macska egymás útjába kerül. Eztán ugrottak egymásnak hullt csomókban a szőr, véreztek a fülek, stb.

És újabb pusztulás és búcsú Bobitól, aki  26 !!!!! év után hagyta itt a jobboldali szomszédainkat.