"Amikor még terveztük ezt a csodálatos jövőt..."

énekelte Bródy János, igaz ő a gyermekeire, én meg a ház körüli munkálatokra értem - nem tudtuk elképzelni mennyi munka is vár ránk. Pedig egy jó állapotú, felújított házat vettünk. (Igaz, a két hátsó szoba egyikében volt parketta, s nagyjából a fal vakolt volt, a másikban semmi.)

Az idei nyár a szabadság alatti munkálatok, azaz a festések nyara lett. Szobák szakemberrel festettek ki,

de a parkettát már emberem bűvölte fel, némi szomszédi együttműködéssel. Én a kaput, kerítést terveztem festeni. Csak ez a fránya meleg, mitől karom emelni sem tudtam (miközben tavaly vígan mázoltam kerti bútort, tokot, ajtót és ablakot), maradt ez is szakemberre.

Viszont emberem kitett magáért:

 Készül a megsüllyedt kapu megemelése, s a lépcső mellé egy fal, mert a macskák ott keresték az egereket...

s  a Zsebiféle kert elé  lépcsőt épült talpfából, az ötletet Petrik Adrienn könyvéből vettem, ő kivitelezte.

S az un. csőszobánk így kifestve, parkettázva egész emberi lett. (Elődeink hálónak tervezték.) Kettős funkciót szánunk neki: vendégszoba és raktár/kamra. Tervek vannak, asztalos is,  "el is készült", ígéret szerint...gyakorlatilag még nem. Így kerülünk, kerülgetünk folyóson, kertben, udvaron, faházban mindent, amit oda lomoztunk be eddig.

Faházat is takarítottunk, leginkább selejtezve, zsákszám hordva a  gyűjtőbe a mindenféle hulladékokat.

S frissen, kipihenve, melegtől nem meggyötörve nézünk az újabb munkás év elé. (Azért én is letettem a magamét, leginkább a konyha, kert és kamra háromszögében, némileg felkészülve az őszre, télre és tavaszra.)