Kell:
- reggeli torna
- takarítás
- főzés
- borsószedés a kertben, még a megelőző két év alatt ennyit nem szedtem le összesen. Igaz ez is csak kilónyi, de a MIÉNK!
- örülni a két év után végre kinyíló virágnak, s bebizonyosodik a sejtés, hogy milyen növény/virág lehet, a fotón ő lett a leghalványabb. Még most bontakozik, amúgy is.
Valakinél olvastam, hogy sajnálja levágni a levendulát, olyan szép. Én is így jártam. A mezsgyében lévők pillangó virágporgyűjtők, tele vannak velük.
Itt meghagytam két bokrot, még. A ház előtti nagyból ritkítottam, a tavaly ültetett most kezd virágozni. (Ami cserépben van esze ágában nincs virágot hozni. Csak helyét nem találom, hova tehetném, ültetehetném ki, földbe,)
- S mikor mindezt elvégeztem kiültem a diófa alá Peter Mayle: Egy év Provance-ban c. könyvével. Egy korsó citromfű, kakukkfű teával. S élveztem a madárcsicsergést, a kertben röpködő madarakat, a békét, a csendet, a meleget, az árnyékot. S végtelen jó érzés töltött el, nem is kell nekem több ennél, itt most megtalálom mindazt amire szükségem van. (Persze jó néha kinézni innen, most így volt jó. Csak ne egyedül...)
