Mi kell ahhoz, hogy elvesszünk?

Nem elvesszünk, hanem elvesszünk, értitek ugye? Van egy blog, ahol -ahová bárki küldhet fotót egy olyan házról, ami teszik neki, ami akár álmai háza is lehetne. Íme a legújabb. Ránéztem, s elvesztem benne én is.

Mi is kellett ehhez?

A ház régebben épült, látszik a megjelenésén, a nyílászárókon. Története van. Nagysága, ahogy mondanák emberi léptékű. Fehér. Ez tisztaságot jelent, egyben emlékeztet a régi falusi házakra, azok többnyire meszeltek, fehérek voltak. Hoz magával némi nosztalgiát. Előtte utak összeérnek, a zöld fű és a virágzó gyümölcsfa. Valami melegséggel töltik el az ember szívét. Otthonosság érzete, új kezdet.

Mit is sugall? Története van, melegséget, otthonosságot, békét, nyugalmat ígér. Valami békebeli hangulatot.

Nekem ezt mesélte. S nektek?

Csodált házaim 2.

Amikor most kerestem a bemutatandó házat a jegyzeteimet figyeltem, miért is mentettem el a linket? Itt a "kerámiái miatt" megjegyzés szerepelt, az már csak hab a tortán, hogy tizennyolcadik századi a ház Cotswolds-ból. Mondjuk én  a konyha és/vagy ebédlő, s igen  a kerámiák miatt  vesztem el e fotókban, a többi is szívet melengető. Úgy látszik az én szívemet ezek a régi házak dobogtatják meg. (A kerámiákról nem is beszélve.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 forrás

Miután ma egész nap sütöttem,  jól el is fáradtam, sőt Zsebi búcsúsétáltatása is elmaradt. Azért a kis szomszéddal jól elszórakoztak egész nap, aki egyre bátrabb(rosszabb) a kertben.  Most ki-és ledőlve olvasgatok, aztán pakolni is kell majd. Ha megjöttünk jelentkezem, remélem azért napos idő lesz a társunk innen 350 km-re. 

Legyen szép hétvégétek!

"Álmaim-házunk"

forrás



S még egy utolsó, tovább senki szívét nem fájdítom. Lehet választani!