Három napja nem jött meg. Este még a az ölemben, lábamnál aludt, aztán útra kelt. Azóta nem láttuk, sokat kiabáltam neki, mert arra azért mindig előjött, míg tudott. Fagyos éjjel volt, nagy hó, a szeme beteg, ma akartam elvinni, mert pénteken hulla voltam. Korai a búcsúzkodás? Úgy legyen, sajnos azt hiszem elment. Tőlünk vagy mindörökre, nem tudom. Szerettem, az árnyékom volt. S rendkívül ügyes, élelmes és talpraesett cica. A MÓZSI.
Ó.:( Azért még hátha....
VálaszTörlésTudom mit érzel...de lehet hogy valaki bezárta véletlenül...
VálaszTörlésóóóóó, de kár lenne érte! :( mindig a te cicád jut eszembe az utcabeli kedvenc vöröskéről is, írtad olyan mint Mózsi.
VálaszTörlés:(( en ilyenkor mar kikeszulok...
VálaszTörlésmegjön az, tán valahol véletlenül "bezáródott". Legkedvesebb macskánk rendszeresen elkóborolt, egyszer például már teljesen lemondtunk róla, több hónapig nem jött. Egyszerre csak újra ott volt, soványabban.
VálaszTörlésIdeértem - végre...Nagyon elmerültem a másik blogomban, átdolgozom az egész kálváriás anyagot mondhatom, reggeltől estig....
VálaszTörlésNagyon remélem, hogy előkerül a cicád, nincs rosszabb,mint a bizonytalanra várni...