Oldalak

2018. február 7., szerda

Szösszenetek

Nevek
Örökbefogadó szülők igyekeznek kijárni, hogy a gyermek eredeti neve sehol ne maradjon fel a rendszerben.
Pszichológus meséli, szülők a magánrendelésre viszik el a problémás (értsd. pl.ágyba vizelő) gyermeket. Ne maradjon nyoma az állami rendelésben való megjelenés után a rendszerben, mert később ennek nyoma lehet, visszakereshető. S bizonyos foglalkozásoknál nem előnyös. Hitetlenkedek, ő bizonygatja,  ez van. Márpedig valószínű, hogy tudja. Tapasztalta.

Férfi
Rendelőintézet, vérvétel. Feleség ideges, igyekszik a meleg ruhadarabokat átadni a férjnek amíg bemegy. Végzett, öltözne. Hol a kalapja? A férj zsebéből kerül elő, négybe hajtva...

Kutyák
Egy családnál négy kutya, a nagyobb fajtából. Valahogy nem volt szívük elpusztítani őket, s meg is szerették a későbbi jövevényeket. Igen ám, de meghalt a vezérkutya. Eddig, ha az utcán olyan népek jártak, ha vendég jött kórusban ugattak, élő csengőnek hívtam őket. Most mentem vendégségbe, ott álltak a kerítésnél némán, csendben, szinte megdermedve, úgy figyeltek. Kérdem a háziakat, mi történt? Meghalt a vezér.

Segítség
Kert, kerti munkálatok. Férfi "segítség", aki beleállt a tízcentis tulipánágyás közepébe, miután előtte egy picike bokron álldogált. Háziasszony meglátja, jajgatva zavarja ki. Inkább csinálja egyedül, de a virágait, növényeit senki ne tapossa ki!

"Vendégségbe" mentünk Zsebivel, a háziak nem voltak otthon. Gondoltam menjünk ki a mezőre, járjunk egyet. Távolban egy házaspár sétál, akárkik lehetnek. Viszont a hátuk mögött két macska sétálva kíséri őket. Megvan, ők a mi embereink, a macskák elárulták őket.

Mondjam még?


8 megjegyzés:

  1. Mondjad! Jó volt olvasni ezeket a kis szösszeneteket! Itt-ott magunkra is ismertem. Az én férjemre se lehet rábízni semmiféle kerti munkát (a fűnyíráson kívül), mert több kárt csinál mint hasznot.
    Nagyon aranyos volt a kalapos történet!

    VálaszTörlés
  2. Még, még, még!!! nagyon szeretem ezeket a mindennapos apró történeteket. Lelki szemeim előtt megjelent minden szereplő.

    VálaszTörlés
  3. Bizony én is arra szavazok, hogy mesélj még ilyesmiket. Az élet "sűrűjéből" jó ha kisüt néha egy kis napsugár....Főleg télen.

    VálaszTörlés
  4. Anikó tetszettek, érdekesek voltak.) Szóval jó volt olvasni!
    Pár évvel ezelőtt a nagylányom a barátnőjével együtt kiment a tőlünk 12 km-re levő kertünkbe, ahol spenótot akartak szedni, kiszedték, vagyis kitapogatták a gyenge céklát, persze mint kiderült akkorra értek ki, amikor már besötétedett, és akkor még gyenge utcai világítás sem volt, hanem a telefonukkal világítottak....))))

    VálaszTörlés
  5. Az ilyen szösszenetek is az élethez tartoznak.
    A nevekkel kapcsolatos nagyon elszomorító.

    VálaszTörlés
  6. Ó, ezek gyermekded apró "szösszenetek", ahogy írod. Az élet ennél vastagabb dolgokat produkál. - De inkább azt írom, ami az elsőnél eszembe jutott: azt hiszem, Darvas Iván énekelte, de tévedhetek, épp nemrég hallottam újra a rádióban. Nagyon régi, nagyon ismert dalocska. Mindegy, hol játszódik, de azt hiszem Amerikában. Persze idézni nem tudom, a lényege, hogy akárhány lányt el akar venni a fiú, az apja mindig megsúgja neki: ne vedd el, mert ő a nővéred. Végre a valahányadik lánynál az anya is odasúgja: Elveheted, fiam, bármelyiket, csak apád meg ne tudja, ő nem apád neked!

    VálaszTörlés
  7. Egyébként még ahhoz is lenne hozzászólni valóm, hogy nagyon sok asszony abba rokkan bele, amit ő maga teremtett. Senki nem ért hozzá, senki nem olyan gyors, mint ő címen mindent maga végez. Mikor aztán már alig bírja, senki nem tud neki segíteni, hiszen nem ahhoz szoktatta őket. Ha addig becsmérelte, leszólta a másik, esetleg nem olyan tökéletes munkáját (ami tökéletesedhetett volna, hiszen ő maga sem főzőkanállal és porszívóval jött a világra, később tanulta meg), akkor csinálja egyedül. Csak az a baj, hogy ezek az asszonyok jórészt fiús mamák, akik úgy elkényeztették a fiaikat, hogy vagy nem tudnak elválni a szülői háztól, hogy normális életet teremthessenek, akkor aztán a menyecske szenved attól, amit a szülő szeretet címén jól elrontott. De megvan ez fordítva is. Én az életre neveltem a lányaimat, nagyon hamar megköveteltem, ami a korukhoz illő feladat volt. Még így se lettek tökéletesek, de az egyiktől nagyon gyorsan megkaptam a dicséretet, amikor albérletbe költözött: anyu, most már értem, miért kell még este mindent elmosogatni (ti. hogy reggel legyen hely egy tea, kávé kényelmes megfőzésének, reggeli vagy tízórai elkészítésének). Ha tele a mosogató, mellette pedig az egész pult az esti vendégség maradványaival, ez lehetetlen.

    VálaszTörlés