Oldalak

2017. november 29., szerda

Kutyások is megnézhetik!

   Ez a lakás ma jött szembe velem. Megfogott, erre szoktam azt mondani, hogy meleg. Nem trendi lakás, mégis a tárgyak, az elrendezés -ne adj isten a konyhában még nincs is szabályos konyhaszekrény- mégis vonzott. Lehet, hogy azért, mert van itt minden, ami a számomra fontos, ráadásul a tárgyaknak története is van.  S mindezt harmóniában rakták össze.  Melegséget sugároznak, életet.  (Az Instagramos fotók szerint még macska is van a háznál.)










 


Instagram, hadd ajánljam őt. Szeretem, ahogy lát.

2017. november 28., kedd

Film

Fordított kánon. Romantikus. Szép, a zenéé a főszerep. No persze, ahol fény van, árnyék is. Erre mondják minden megvan benne. Hideg későőszi estékre való. Bekuckózva.

Az este  kissé begörcsöltem az epémmel, jó, legyen igazabb: nagyon. Ma nem megyek sehová, fekszem tán, ha kibírom. Már jobb, de a szervezetem csata után.

2017. november 26., vasárnap

Látjátok a rókicákat?!




A szemem fennakadt. Egyébként, ha az ember nézi a lakber blogokat nagyon ráismerni a nemzetiségekre. Hiába utánoznak egy stílust a saját hagyományaiktól nem tudnak elszakadni. Tippeltem, eltaláltam. Szerintetek hova való?
 

Gazdagodtunk

Ez csak bemutató fotó,  a tálas a miénk. Ha a helyére kerül majd megmutatom az igai környezetében. Köszönjük Mónika! (Szög kellene, mert a vályogba akármit nem lehet beverni...)

2017. november 25., szombat

Mese a játszótérről





Véletlenül fotóztam, inkább a Barbie-kra figyeltem fel. Aztán, ahogy gépre kerültek a fotók kikerekedett egy történet is. Szombat délután volt.

Elköszönők és ígéretek

A múltkor azt hittem kész vége, befejeztük. Mégis süt még a nap, mégis ragyog a kert, s vannak új virágzók, új ígéretek, s eltévedők.





és Duncan Grant festményén




 
 


 







2017. november 24., péntek

Sétálók


Sétálók

Férfiak, fiúk?

Sétálva búcsúztató








Napok óta ültetném át a japán gyöngyvesszőt, napok óta nem jön össze. A mai kaland (betetőzése mindennek) , hogy rendeltem egy ágyvédő ill. kanapévédő takarót, ugyebár macskák ellen, hogy a szoba ne úgy nézzen ki, mint egy átmeneti szállás.


 S főleg könnyű kezelhetőséget ígértek. A bordó ike(j)ás takaró jó szőrfogó, véd, de nehezen porszívózható. Még azon is lepedők vannak. (Jó bolondok vagyunk.) Szóval ideért a csomag, kicsi volt a doboz, nem is figyeltem mi van rajta, kibontom, fotelbe valót küldtek. Szavam nem lehet, kicserélik, holnapra jön a másik. Csak közben az agyam szállt el, ez már az utolsó csepp volt abban a pohárban. Mondám, menjünk ki a tóhoz, fújt a szél, fújja csak ki a fejem, hátha könnyebb lesz.

A séta jót is tett, hiába a friss levegőn való mozgásnál nincs jobb. Kicsit meg is nyugodtam. Talán ez már az utolsó meleg őszi napok egyike volt. Emlegettük is, hogy micsoda ajándék. S nem tévedés, a kankalint ma fotóztam!

2017. november 23., csütörtök