Oldalak

2017. május 23., kedd

A bölcs ember

önmérsékletet tanusít. Főleg, ha amúgy se bír sokat. nem vagyok bölcs ember. Két hét alatt annyi minden felgyűlt a háztartásban és kint, s a kertben is, tenni kell. Jó egy órai munka után lépni alig tudva jöttem be ebédet melegíteni. Előrelátó asszony több napra főz, legalább főznöm nem kellett. Leülni közben nem mertem, mert felállni nem tudnék.

Aztán ebéd után némi pihenés, s ismét nekiugrottam. Helyzet ismétlődött, de már van látszatja a munkánknak. Csak az eső nem jön megáztatni a kőkemény földet.

Szóval: az utunk kalandos volt. Útiterv volt, de tavaly minden templom gyakorlatilag nyitva volt, tehát előre nem telefonálgattam, nem is írtam fel telefonszámokat. Már a kulcsos nénikét vagy lelkészekét. Hiba volt. (Viszont úgy tervezni nem lehet, hogy Tarnaszentmárián pl. vasárnap tartják zárva a templomot, Bélapátfalván hétfőn. Te pont akkor jársz ott.) Eldugott falvakban előkeríteni kulcsot, mikor a madár is csak körbenézni jár oda, nehéz. Főleg szakadó esőben. Már tudtuk, hamar rájöttünk: új település, irány a bolt, kinél van a kulcs, hol lakik, ne kelljen már esetleg valahonnan visszajönni érte. Innen és onnan, domboldalról, temetőből, stb. S voltak találkozások nagyon kedves nénikkel és bácsikkal, ha közülük valaki a templomot is bemutatta már megbeszélhettük velük a szellemi eredeteket is. Tanultak a látogatóktól!!! Volt köztük olyan is, akinek édesapja a városomban, annak egy kerületében született. Kicsi a világ. Ezek szívbéli emlékek.

Aztán jött Murphy úr is. Volt egy szállás, ahol a házigazda rosszul írta fel a foglalásunkat. Sebaj, szerzett nekünk szállodai szobát. Egy éjszakára "urak" lettünk, mert igyekeztünk falusi vendéglátóhelyeket keresni. Nekünk az az igazi. Majd mutatok fotót, megértitek miért is.

S indultunk Feldebrőről, s utolsó helyünk Pácin volt. Hosszú, sok helyen jártunk, s  rengeteg a látnivaló. Szelektálni kellett. Cél: középkori templomok, s némi festett református templomok is. (Találkoztunk házaspárral,ők lepkéket keresgettek erdőkben, a templomot mellékesen néztek meg. Kinek a pap, kinek a papné.) S meglehetősen kisebbségi vidékeken jártunk, egyik képviselőnk úgy fogalmazta meg" a szociális beilleszkedés szabályit most elsajátító"-k. Soha semmi gondunk nem volt, útbaigazítottak, ha kértük. (Arra van Olaszliszka, s az uram kijelentette, oda nem megyünk!) Hát jártunk másutt...

Következő állomásunk Kisnána volt. A várban a templomnak csak a felújított falmaradványai láthatók, de kronoszkóp segítségével elképzelhettük, milyen is volt e falak közt, s a várban az élet valamikor. Sőt 3D-ben vártörténeti filmet is  nézhettünk, hogy teljes legyen az élmény.


 



  
 A várkápolna négyzetalaprajzú, a felsőbb szinteken a nyolcszögletű torony mérműves ablakokkal
díszített.


 

A síremlékek a várban lettek kiállítva, s részletek a kőtárból, mintha Vértesszentkereszten jártunk volna. Már a bemutatás miatt is.



S végül megnéztük a tájházat is.







S az sem mellékes, hogy van egy cukrászda a bejárattal szemben. Ilyen finom, ismeretlen süteményt régen ettem, mint ott. (Ki borban, más sörben utazik, én cukrászsüteményben.)

8 megjegyzés:

  1. Én is hasonló tapasztalattal bírok amerre járok az országban. Tetszett ez a poszt is, itt a 3 és 11-es fotót emelném ki a sorozatból. Várom a folytatást :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudod Miklós ez a vak tyúk is talál szemet, már a fotók. Inkább szeretem, mint tudom. Most javították a gépet, nem találom a használati utasítását, kínlódok vele időnként, nagyon.Köszönöm a kiemeléseket.

      Törlés
  2. A kisnánai bemutató érdekes lehetett. Én nagyon kedvelem az olyan "trükk" filmeket és egyéb technikai érdekességeket, melyek elém varázsolják az adott helyszínt X évtizeddel/századdal ezelőtt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem ebben a csúcs Ipolytarnóc volt, azóta is emlegetem, ahogy az ősállatok jöttek oda a patakpartra. Döbbenetes volt, előtte meg láttuk "élőben" évmilliók múlva. Már a patakpartot, benne a nyomokat.

      Törlés
  3. Mindig racsodalkozom arra a gazdagsagra a szamtalan tortenelmi multra amit bemutatsz.Koszonom:)

    VálaszTörlés
  4. Ezeknek az utazásoknak a kellemetlen velejárója, hogy mikor hazaérkezünk, nem ismerünk a saját kertünkre, és nem győzzük behozni a lemaradásokat. Vigyázz azért magadra, nehogy utána meg ne tudj kedvedre dolgozni! Csak lassa! Jobbulást neked!
    Csodás programotok volt! Néhány éve mi is jártunk itt, még a cukrászdában is! Jó volt felidézni! http://kertelgetes.blogspot.hu/search/label/Kisnánai%20vár

    VálaszTörlés
  5. Én is szeretem azokat a filmeket, amivel láttatják nekünk milyen is volt anno! A tájház is megfogott. Várom a folytatást!

    VálaszTörlés
  6. Remek útleírás, élvezet volt olvasni és a várak mellett mutatod azt a tájházat, számomra elbűvölő, értékörző, szívesen éldegélnék benne:-)))
    A 3D-s film bizonyosan nagy élvezet lehetett és roppant érdekes!!

    VálaszTörlés