Oldalak

2017. március 31., péntek

Ha már a korareggel kiűzött az ágyból






 S ez tegnap estéről, nem lett tökéletes, nagyon sajnálom,

 és ez utolsó beszéljen magáért.


Madáretetés még mindig. Miért is?




 A Magyar Madártani Egyesület hírleveléből másolom ide a lényeget. Én is ebből értettem meg a jelenséget, hogy miért mostanában tűntek fel a fotón is látható madarak az etető körül, s miért is etessük őket, meddig és milyen táplálékkal. Megosztom veletek.

"Éppen ezért a március közepétől április közepéig tartó időszak − különösen elhúzódó tél és hűvös tavasz esetén − kritikus periódus a korán fészkelni kezdő madarak, és ezek azévi (első költésből származó) szaporulata számára. Ez különösen a települési, főleg a városi, belvárosi madarakra igaz, ahol a természetes növényzet területi aránya az épületek, az utak és utcák miatt a természetesnél jóval alacsonyabb.
Bármilyen meglepőnek tűnik is, a kora tavasz elsősorban nem a rovarevők, hanem a magevők számára jelent kihívást. Ennek oka, hogy ekkorra szinte teljesen kiürülnek az előző ősszel képződött természetes magraktárak (hullottmag-bázisok, érett virágzatok, vadföldek), miközben a növényi élet sem indul még be. Ezzel szemben a rovarok akár télen is repülnek, ha süt a nap és a hőmérséklet +10 C° környékére emelkedik, ami kora tavasszal már általánosnak számít.
Ezzel az eltérő természetes táplálékkínálattal magyarázható, hogy az etetési időszak végén a cinegék és más rovarevők száma gyakran drasztikusan csökken, vagy ezek a fajok el is tűnnek az etetőkről, miközben a magevők nagyobb számban és olyan etetőhelyeken is megjelenhetnek, ahol akár egész télen egyet sem lehetett látni.

Az eleségkínálat kora tavaszi átalakítása

Ezért az javasoljuk, hogy ha a madarak, különösen a magevők (tengelic, zöldike, erdei pinty, meggyvágó) továbbra is (akár "új fajként") látogatják az etetőnket, az etetést március végéig, április elejéig-közepéig is folytassuk úgy, hogy az eleségben a napraforgómag mellett egyre nagyobb arányban szerepeljenek az aprómagvak (pl. állatkereskedésben is beszerezhető köles, pintyeknek és papagájoknak árult keverék) és továbbra is adjunk almát a madaraknak.

Tavaszi zöldeleség az etetőn és rügyvédelem

Alkalmilag előfordul, hogy az etető madarai az etetési időszak végén nagyobb mértékben rájárnak, és károkat okoznak a gyümölcsfák virágrügyeiben. A tavaszi rügyevés a növényevő (magevő) madarak természetes viselkedése, amitől ebből következően nem könnyű ezeket eltántorítani. Ilyen esetekben a legbiztosabb (ami nem jelent könnyű megvalósíthatóságot!) módszer a teljes fizikai elszigetelés, a fák raserhálós burkolása lenne, mivel azonban ez többnyire nem megoldható (túl nagy és sok a fa, drága), meg lehet próbálkozni zöldeleség felkínálásával is. A rügyfakadási időszak előtti hétre csíráztassunk kölest (illetve akár még búzát is), és reszelt sárgarépával, illetve ha már lehet szedni, tyúkhúrral együtt tegyük ki a tavaszi etetőre. Így a madarak − a könnyebb megoldást választva − remélhetően az etetőn elégítik ki zöldigényüket, és nagyobb valószínűséggel hagyják békén a fákat (vagy legalábbis kevesebb rügyet esznek le), mintha nem így járnánk el.

 Április közepén abbahagyhatjuk az etetést!

Április első felére (enyhe tavaszokon akár néhány héttel korábban) a megújuló rovarélet mellett már a növényzet: a fák és bokrok friss rügyei, levelei és hajtásai, a friss fűtakaró és a gyepszint virágzó lágyszárúi is kellő természetes táplálékbázis kínálnak a madaraknak. Ilyenkor kell − hacsak nincs rendkívüli időjárási helyzet − abbahagynunk az etetést.
Ahhoz azonban, hogy a legkorábbi lágyszárúak is virágozhassanak, majd magot tudjanak érlelni, arra van, arra lenne szükség, hogy a parkok, kertek és udvarok gyepe ne legyen folyamatosan tövig lenyírva, illetve maradjanak olyan kaszálatlan foltok, ahol erre van ideje a növényeknek. Ez a természetbarát települési gyepkezelés ráadásul a beporzást végző rovarfajok kora tavaszi túlélése szempontjából is előnyös."

Ideillesztem  a linket is :  http://www.mme.hu/az_etetes_befejezesenek_idozitese

Filmeket is nézhetünk a fent olvasottakról.

2017. március 30., csütörtök

Vígjáték, francia



S van benne minden, minden...

Megjött!!!




Kedvencem

 

 




Kökörcsin

Karcsú termetével a kökörcsint
gusztálhatod, jelzi az örök csínt,
tündököl csipkés lila ruhában
a tavaszi rét nagy udvarában,
s ne csak népi nevén nevezd már, hisz
ismered: Pulsatilla vulgaris.

Mátyás Ferenc: Vadvirágcsokor

2017. március 28., kedd

Füzetemből





"Becézzenek meg simogassanak a szavakkal, hogy érezzem: jön  elő belőlük a szeretet, és megtalál, hiába bújok el." Kiss Ottó

2017. március 27., hétfő

Mostanában

minden reggel első utam a kertbe vezet. Ez az un. Zsebi kert, ahol ő él és garázdálkodik. Viszont ez A KERT, itt zajlik az életünk is. Itt van  a faház, a szárító, a kiülő, s még nagy halom öröklött törmelék, amit el kellene szállítanunk... Itt van apám padja, amire néha kiülök, s emlékezem, máskor ezen ülve dobálom a labdát a kutyának. Ha teregetek erre teszem a lavórt, amiben a nedves ruhákat kihoztam. Ütött-kopott, de szívbéli, s tartjuk amíg csak tudjuk.

Mostanában a madarak tartanak reggelente izgalomban. Amíg nem lettem madárbarát (kertes) ennyire nem törődtem ill. foglalkoztam velük. Az is igaz, az etetőt, amikor már a hivatalos etetési idő elmúlt, levettük, elvittük. Most fent maradt, ha ott volt a madarak úgy döntöttek ott nekik lehet keresnivalójuk. Akkor figyeltem fel rájuk, amikor megjelentek  a tengelicek. Aztán jöttek a zöldikék. (Megkérdeztem az MME-től, zöldikék.) Őket nem tudtam nem etetni, azt hittem egyszeri látogatók. Úgy látom, minden reggel megjelennek fél hét és fél nyolc közt a tengelicek,
 a zöldikék később, inkább délután, késő délelőtt.

 

 Nos tengelicék még tőlem sem zavartatják magukat, de madár sem maradhat a közelükben, elzavarnak mindenkit. Méltóságosak, fenségesek, úgy viselkednek mintha tudnák, hogy ők az év madarai.

A zöldikék jönnek, esznek, ha arra járunk felröppennek, aztán visszaszállnak. S ha már ők esznek, jönnek  a potyázók, a verebek. Ronda vagyok, bevallom nekik nem örülök, nálam jobban a szomszédaim nem szeretik őket. Cinkék közül már csak a széncinegéket látom, ők meg csak leszállnak, felkapják a magokat, aztán (MOST MÁR  A FŰZFÁN IS) egy-egy faágon megeszik  belőlük, ami nekik kell. A fekete rigóékat inkább szálldosni látom, hallom a hangjukat.  A kert végén, a csalitosban más madarak vannak, őket csak messziről látom röpdösni, hallom a hangversenyüket.

Mostanában Zsebi rosszul jár, várja az embert, hogy sétálni vigye, ezek a napjaim sajnos nem erről szólnak. Labdát dobálok neki, aztán versenyt futnak érte, ő nálunk, a Lájbi a szomszédban. Néha odanézek a kerítéshez, egy kutyafejet látok ott, aztán be- és visszahúzza, s máshol tűnik fel. Ezt a nagy mozgolódást Füles mester komótos ugatása kíséri. Szóval hangverseny van. Az van. (Ez a bejegyzés tegnap készült.)

S mostanában nem kertészkedtem, viszont ma megtettem. Délutánra sétáltunk Zsebivel IS, vettem egy Csodakertet, s némi kapálás is történt. Nem sok, éppen hogy, s izgalommal várom a holnap  reggel, mire megyünk egymással. Azt hittem a kert semmit nem mutat idén, úgy látszik mégis. Alkonyatban fotóztam tegnap.

 Ahogy kapálgattam ma, egyszer csak egy őz tűnt fel az úton, a háttérben látható erdőből tévedhetett be az útra, a házak közé, s hova máshova a falu felé ment. Nem tudom mi lett vele?







2017. március 25., szombat

Fordított arányban



létezem. Vágyaim, álmaim, elképzeléseim szárnyalnak, a fizikai lehetőségeim a földön vannak, időnként a föld alatt. A vágyak és a lehetőségek tehát  fordított arányban  vannak egymással.

Megszámoltam nyolc növényt ástunk át, de került még melléjük vagy  tíz darab új. Az átásottak 2-3 évesek, volt amelyikkel volt munka. A Csodakertben nyilatkozott valaki, hogy kétszázszor ültetett át mindent, én biztosan nem szeretném. Szerettem volna, ha már az új helyükön bimbóznak, nem mindegyiknél sikerült, azt viszont látom, hogy az új helyükön kezdenek megtáltosodni.

Az új növények vásárlásával voltak kalandjaim/kalandjaink. Balek is vagyok, tapasztalatlan. Vettünk lila bogyót, itthon utánaolvasva láttam kellene mellé társ is. Ezt mondhatták volna a kertészetben. Jelzem nem is igen tudják, viszont ha már valamit ültetek, legyen teljes. Szóval első kertészet, bent a városban ne kelljen még vagy 12 km-t ismét autózni. Nem volt nekik, de könyvből!!! a hölgy megerősített kell a növényemnek társ. Tehát vissza az eredeti kertészetbe. Nagy nehezen megtaláltuk a többi növényt, ebből a szállítmányból. (Azt ugye tudja mindenki, hogy az éppen virágzókat árulják (úgy a növény szebben mutat, vagy inkább megmutatja magát), s helyezik el elől, a kirakatban, A többit hátul tárolják. Én is éppen itt láttam meg az első növényt, s mivel a listámon volt elhoztam, láthatatlanban.) Kerestem még bogyósat, nem volt, nem talált a kis hölgy, de ajánlott valamit. (Erről itthon utánaolvasva derült ki, hogy egy kényes növény. Ezt elfeledte elmondani. Képzeljétek  10 cm-es ágai folyamatosan letörnek, nem is értem ilyennel még nem találkoztam. Amúgy teraszra való lenne. Szóval soha többet nem vásárlok listán nem szereplőt. S gondolkodtam szóljak-e a kertészet vezetőjének, mert azért ez két durva hiba, csak nálunk. Nagy áruda, forgalmas, tán több eladó is kellene, áruismerettel, nem biztos, hogy minden vevő minden növényt ismer, amit vásárolna. Lásd a balek vevőt...)


Aztán végre kinyitott a kedvenc árudánk, az angyal kertészet. (Nem ez a neve, én hívom így. Gondolom nem véletlenül.) Ott megtaláltam  a keresett bogyóst. Ígéretet kaptam a két hiányzó nyári orgona beszerzésére, s megbeszéltük a tudnivalókat. Ő javasolta a növények, az átültetettek tápoldatozását, nem szoktam. A hunyor, ahova került jól érzi magát, virágai magasra nyúltak, jönnek az új hajtásai. A kockás liliom is lassan nyílni kezd, nagyon vártam. Nem mindegyikük, van amelyik kókadozik, remélem "még".

A fűszerkert, a veteményes elhanyagolva, várhat még, egyenlőre ez a sorsa. Érdekesség, hogy mindkét rozmaringunk, a hatalmas cserje is elfagyott. Árudákban még nem kapható, ahogy  a bazsalikom sem. Gondolom az máshol is így van.

Amúgy a madárkáink, már a tengelicek jönnek a madáretetőre szorgalmasan. Ha látom, hogy helyben evő madár van, akkor ők foglalják a helyet és uralkodnak. A zöldike azóta nem érkezett. Nem etetnék már, miattuk teszem, ha már így ideszoktak. Gondolom, nem ok nélkül. Viszont rozsdafarkút még nem láttam.

2017. március 23., csütörtök

KÉSZEN VAGYUNK

a kerttel,s  én is kész vagyok. Szóval kiszedte az uram a tönköket, az átültetésbe, ültetésbe  is besegített a végén, mert erőm végére értem. S évek után végre felállításra került a rózsakapu. Már csak rózsa kellene hozzá. Itt semmi nem sok, csak öreg vagyok és nem sokat érő. Pár napja már kényszerítettem magam pihenésre, mert a végét járom az erőmnek. Néha sikerült is feküdnöm, néha egyszerűen erőm nem lévén rákényszerültem. Szegény kutyának a sétát csak ígérgetem, nem jön össze.

Ez a kész egy pillanatnyi elfogadható állapotot jelent, lenne még mit finomítani.

 Krókuszok nyílóban, elnyílóban. Én nem tudom ki hogy van vele, ki kapál köztük, én nem mertem megtenni. Lehet, hogy rendezni kellett volna a soraikat, itt csak nőnek, ahogy  anno le-letettem a hagymákat, s pár év alatt gazdagodtak.

 A fűzfa alatt körberaktam a hagymákat, szép lassan egymást váltva nyílnak, s eddig ötféle van köztök: sötétlila, lila, cirmoslila, sárga és fehér. Van ami már elnyílt,s van aminek még a zöldje most bújt ki a földből. Jövőre majd itt is gazdagabban nyílnak majd.

 A jácintok szinte egy nap alatt borultak virágba. 

 A gyöngyvesszőt ősszel metszeni kellett volna, már tudom. Viszont a japán kövérke 3. éve van nálunk, idén virágzik. Ebben a kopár kertben is van azért pár meglepetés, örülni való.

S a napfény, a meleg csalja elő a többi növényt is, itt éppen  fürtös gyöngyikét.


A fehér kökörcsin lila társa is akár már holnap kinyílhat.


S búcsúzóul egy reggeli fotó. A nap kelt, de alatta vastag pára ülte meg a völgyet.

2017. március 22., szerda

Gyors reggeli körkép, aztán megyek a dolgomra

 

 Spirea japonica, a nagy szerelem

Az aranyló pedig egy szerelem ígérete, sajnos a fotó nem adja vissza azt az aranyban ragyogást amit láthatunk. 

 




 Húsos som.

 Kikeleti bangita. Mindketten új helyen...

Kökörcsinek nyílás előtt. A napra és nyílásra várók.

  S a kerítésfelügyelő.

 
Ez pedig próbafotó, mert érzésem szerint a fotóról a fű gyöngyös csillogása a harmattól nem jön le. Azért próbálkozom.