Oldalak

2017. január 10., kedd

Időzített megjelenés,

így jellemezhetném délutáni sétánkat Zsebivel, mert a nagy napsütésben végre útra keltünk vele, hosszabb sétára. (S potenciális vőlegények sem kujtorogtak a környéken...)

Amikor odaértünk a barátnőmhöz, akkor léeptt ki sétára az ajtón. Ennél, ha megbeszéljük sem időzíthettünk volna jobban.

A mezőben lekerült a póráz is, de egy ponttól nem volt hajlandó továbbmenni. Ő tudta miért. Így az erdőbe kerültünk fel, s mentünk a falu fölött végig, pazar napsütés, árnyékok, nyomok a hóban. Ezernyi fotótéma, fényképezőgép nélkül. Nem ide készültünk. A lényeg a közös séta, beszélgetés, s kutya kisasszonynak a kirándulás volt, mert imád menni. Futni, szimatolni. S mihelyt hazaértünk hamar hozta  a labdát is, hogy dobáljunk. (Én kicsit másként gondoltam.)

Megint éjszaka, fagy, hideg, csináltam neki kuckót, remélem él vele. Mindig aggódom érte, de amikor reggel kiengedem szemlátomást jól érzi magát, s fázásnak nyoma nincs a viselkedésén.

A délutánba még a könyvtárazás is belefért, s vittem könyveket a kolléganőmnek is, amiket a városba majd ő visz vissza.  Jó sokat begyűjtöttünk, amiket elolvastunk, azoknak már nincs itt helye. Viszont ez az idő az olvasásnak kedvez, olvasásra csalogató, meg egy-két film megnézésére. S tervezgetésre...








2 megjegyzés:

  1. Milyen érdekes ez a rózsás kép ! Ezek szerint még késő ősszel is akart virágozni - de igazából már nem volt ideje szirmot-bontani..
    Félelem nélkül jó is sétálni a hóban, hogy ropog a lábad alatt ! - Bevallom én ezen az állapoton (sajna) már túlvagyok. Ki se lépek havas időben a lakásból....

    VálaszTörlés
  2. Fent jártunk az erdőben, ott szűz havon mentünk, látszott ma nem járt arra jármű. Tudod mi volt az érdekes, ahogy beléptünk a bőrünkön lehetett érezni mennyivel hidegebb volt ott.

    VálaszTörlés