Ez a gondolat (bejegyzés) mára még jár

"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsátó Hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ tied. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod.

Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj , mert a világ a Tied. "

Hamvas Béla: Láthatatlan történet 

Jár, mert reggel ezzel a gondolattal indítottam a napot. S gondoltam, mert bár az első két mondata elég ismert, nem olvashatjuk eleget. (A mai napon eleget kotortam kertek után, kicsit zsong is tőle a fejem. A kertektől már csak egy lépés a konyha, a receptek. Itt meg nyeltem eleget, amikor végigmentem receptek, ételek, fotók során. Ha már bejegyzések, kommentek is jönnek hozzájuk, s válaszok kommentekre. Csodálom azt, azokat az embereket akik szemmel látható piszkálódásra öleléssel tudnak válaszolni. Leborulok előttük.)