Ami öröm, megfordult a betegségem, s már tudom emelni a karjaimat, nem húzzák le súlyok, stb., s emiatt a hangulatom is jobb lett. Már nagyon kétségbe voltam esve, nagyon. Ha már nem is írtam róla, akkor is. A napokban takarítottam, sütöttem, tervezem a karácsonyt. Szóval "kisütött a nap".
Van egy mézes puszedli receptem, nem karácsonyi, azt sütöttem tegnap. Nincs benne tejföl, vaj vagy vagy margarin. Először nem értettem, azt hittem elírtam. Keresni kezdtem a neten, nem találtam ilyen receptet. Megjegyzem a múltkor egy vaníliapudingos almás pite receptjét is kerestem, az sem volt fent. Hasonlók igen, ugyanez nem. Nem mindegy, hogy valamihez 1/2 dl vagy 1/2 l tejet öntünk. Akkor a szomszédasszonyom segített ki, a receptet anno tőle írtam le. S mikor elkészült, megállapítottam ez egy fantasztikus sütemény most is, nem csak pár éve. Most kockáztattam, ha sem a hozzávalóknál, sem a leírásban nem szerepeltek a zsiradékok, lehet, hogy mégsem írtam el. Így is volt, könnyű puszedli készült, hitet adott a sütéshez. (S a sütemény fogyása is bizonyíték rá.)
Írtam múltkor a hógömbökről, most találtam néhány illusztrációt róluk. Kedvenc blogom, minden műfajból, sok témából hoz illusztrációkat.
S Keszthelyen egy kirakatban sokfélét láttam belőlük, sok országból, valószínű egy gyűjtemény részei lehettek. Miért is nem fotóztam le őket?
Tudjátok mivel töltöm az időmet? Akkor, ha nem olvasom ismét a Bélügyeket?. (Azt nem lehet folyamatában olvasni, de most, másodszor is figyelek fel benne újdonságokra, s nagyon jól tálalja a szerzője. Olyan összefüggésekre is rávilágít, az ember nem is gondolna rá.) A Doc Martint nézem a joutube-on. Tv-t nem nézek évek óta, nekem kimaradt, amikor valamelyik csatorna vetítette. A menyem rákapatott. Jól rákapatott, minden estére beiktatom, néha több részt is.
Hú.,nagyon köszönöm ezt az illusztációs blogot!!!!!! Az első hógömbös képed: csodás nekem!
VálaszTörlésDoc Martint mi is néztük.:)
Az első hógömb,amit életemben láttam,gyerekkoromban volt, egy ismerős család nappalijában volt a kisasztalon,alatta csipketerítő. Ámulva csodáltam és kezembe vehettem,de persze a felnőttek mondták: nagyon vigyázz rá!
Én ,mint egy törékeny tojást,visszatettem a helyére . Utána sokáig a szívemben őríztem ezt a képet, boltban venni nem lehetett,tehát nem is vágytam rá. De ahogy lehetett,vettem a gyerekeimnek.
Nagyon jó az az illusztrációs oldal!
VálaszTörlésVilágéletemben szerettem a hógömböket, de nekem soha nem volt, valahogy mindig kimaradt az életemből. A mostaniak meg már nem olyanok, mint régen :)
Jaaa és kérem szépen azt a könnyű, puszedlis receptet!
VálaszTörlésÖrvendek a jóllétednek, és sok-sok puszi Gannáról - talán erőt ad ez is:))
VálaszTörlésTévében a Doc Martin nekem is nagy kedvencem, a történetei annyira emberiek, hétköznapiak.
Na, és a hógömbök: imádom őket, de már elfelejtkeztem róluk, annyira rég volt a gyerekkor...
A blog csodás, ezért is osztottam meg veletek. Sokat leírtatok abból, ahogy én is találkoztam a hógömbbel, s vágytam rá. 64 évesen csak került nekem is. Az első kép nekem is a szívem csücske. Azért néha ki lehet fogni jókat is, sőt Kecskeméten zenélőt is találtam! Zsuzsa jók a karakterek, ahogy a témát feldolgozzák, a szereplők, akik nem kikent-kifent színészek(mint egynémely mézesmázas sorozatban, legalábbis -tisztelet a kivételnek- voltak ilyenek is, anno), hanem emberiek. Hétköznapiak, mint mi. Nagyon drukkolok a dokinak!
VálaszTörlésNos, úgy látszik, szinte mindenkinek van "Hógömbös" története. Az enyém: Fél életen át vágyakoztam rá, csodáltam, de valahogy sosem kaptam/szereztem/jutottam hozzá. Aztán egyszer a vásárban vettem magamnak.
VálaszTörlésÉs akkor kis idő múlva rájöttem, hogy nem is szeretem. "Azok" a régiek, azok másak voltak - vagy az emlékezés szépítette meg őket. Elajándékoztam. Most kézbe-fogható hógömböm nincs, de vannak az emlékezetemben...És azok szépek.