Oldalak

2016. november 8., kedd

Dolgozunk

 a  tujákon. Ma gyökereket szedtünk ki, nem a kivágás itt a legnehezebb. S még bele sem kezdtünk az eddig kivágott néggyel. Ha holnapra még ember leszek, folytatjuk. Ha nem esik az eső, ha jön a favágónk.

Úgy érzem felszabadul, fellélegzik a kert ahogy eltűnnek a tuják. (S sajnos velük együtt a zöld háttér is.) Jöhet, gondolom már tavasszal a növények átültetése. Nagyobb lesz a tér, s némileg jobban megismertem a növényeket azóta, hogy telepíteni kezdtük őket. Amik egymáson vannak új helyre kerülhetnek. Mindig tanul az ember.

A takarás? Az még a jövő kérdése, de valószínű kerítésre futtatással oldjuk meg. Valószínű, de még ez odébb lesz.


S jöjjön pár elmaradt fotó az őszi színpompából, mert az eső, a fagyok szétverték már ezt a látványt. A diófa, a cserjés hortenzia már leszórta a leveleit. A szömörce izzik, piroslik, tűzben ég, most hozza legjobb formáját.






A szömörce mögött láthatók már kivágásra kerültek. Itt látható fele kicsi volt, felébe már jó éve (vagy kettő?) belenyírtunk, aztán úgy maradt. Csúfan, kétségtelen. Ahogy fordul a saroknál van csontszáraz, kiszáradó. Ezeket mindenképpen ki kellett volna szedni.



 
S a diófa, az oly szeretett, oly ragyogó! Ha kiléptem az ajtón mindig rácsodálkoztam. Legalább fotón megmaradt.

4 megjegyzés:

  1. A tuja amúgy is özönnövény, kár, hogy behozták valamikor. Nagyon sok helyen nem is marad meg, rozsdásodik, rontja az összképet. Sajnos, nagyon sok helyen ilyeneket meg más, hazánkba nem való növényeket ültetnek, nyilván amivel nincs sok gond. És kivágják emiatt a persze gondozást igénylő gyümölcsfákat. Persze ez nem rátok vonatkozik, csak eszembe jutott, hogy irtjátok őket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi örököltük, s igazad van nem idevaló. A lakásomnál 3 emelet magas, teljesen lesötéti a lakást, hát ezért is menjen, nincs jövője, ha már nyírni nem lehet, nem érdemes.

      Törlés
  2. Részemről szeretem a tuját. Igaz módjával. Télen jól esik a szememnek a friss zöld látvány.
    Ültettem én is cserszömörcét nagy kedvenc és ráadásul gyorsan nő. Diófát is ültettem, de azt csak az illúzió kedvéért, mert nem fogom már látni teljes pompájában. De a tudat, hogy van az mindennél fontosabb. A jövő nemzedékére is jó gondolni.

    VálaszTörlés
  3. Györgyi, igazad van: módjával. Diófa, csodálatos, s nálad, mint a mesében a nagyapó, aki az unokájának ülteti. Tudod, sokszor belegondoltam a "kertben" én is sokszor pár növényt fotózgattam ,mert véééégre lett mit fotóznom. Lassan nőnek, s most át is kell majd ültetnünk sokat. Remélem azért tudjuk a kész, kibontakozott kertet is élvezni.

    VálaszTörlés