Oldalak

2016. október 23., vasárnap

Miután

a tegnapi napot végigszenvedtem, úgy döntöttem ma nem hagyom magam. Járjunk egyet, hátha a mozgás jót tesz.

Felmentünk a falu fölötti szőlőhegyre, be az erdőbe ahol kora tavasszal jártunk. (A keresett nagy tölgyfa hol található, még mindig nem állt össze nekem, hiába nézem a műholdas felvételeket.) Az úton, ahol mehettünk volna hatalmas a sár, vissza is fordultunk az erdőbe.

 


 Most kezd színesedni a táj.




Viszont az erdő! Lassan megy át sárgába, itt-ott vörös foltokkal. Ahol jártunk a sárga uralkodott. S miközben lépkedtünk a lehulló levelek "lágy neszét" hallhattuk. Lágy? Néha komoly surrogásként érzékeltük. Csodaszép volt.

 Diófa

 Tölgy



 


 A gesztenyét inkább fotóztam, de fogyasztásában volt konkurencia is. Mi inkább a nyomukat láttuk, alaposan feltúrták azt a részt, viszont Zsebi amikor felvette a szokásos szagmintát, akkorát ugrott, s olyan sebességgel fordult vissza, hogy nem tudtuk arrafelé elcsalogatni. Így biztos, ami biztos, mi is másfelé vettük az irányt. Ő már csak tudta.

 Fent és lent.



 S vissza is fordultunk.









 

 A "szagos helyen" Zsebi ismét sietőre fogta, s otthagyott minket az erdőben, hogy az autó mellett ráakadhassunk.

 

S ismét a szőlőhegyen voltunk.

folyt. köv.

3 megjegyzés:

  1. És semmi nyomot nem láttatok a zsebi által jelzett helyeken ? csak járt ott valaki - ok nélkül nem viselkedik így egy kutya....

    VálaszTörlés
  2. Vaddisznók, s lehet hogy valahol ott voltak, vagy elfeküdted, látszott a túrás, a megrágott gesztenyék. Ő csinál ilyeneket, néha ha rét mögötti erdőbe mennénk be, egyszerűen nem hajlandó továbbjönni. Kis termetű kutya, fél talán. S vad lehet ott, azt érezheti ő, mi viszont semmit nem veszünk észre.

    VálaszTörlés
  3. Mintha csak gannai erdőszélét látnám...

    VálaszTörlés