Oldalak

2016. augusztus 3., szerda

1.



  


 



 



 



 

Temető. Zsidók temetője. A  városon kívül van. Domboldalon van. Messze és elkülönítve  a településtől. Mégis ez adta a szépségét. Ez adta a szépségüket.  A kövek fenségesen sorakoznak egymás mellett. A kövek megdőltek. Az idő megdöntötte a köveket. Döntheti, mert nincs alapjuk. A földbe ássák őket. Közvetlenül.

A kövek mesélnek. Mesélnek a kövek. Mesélnek az értő szemnek. A köveken jelek vannak. A jeleket olvasni kell. Ha olvasod a jeleket tudod ki nyugszik alattuk. Nő volt vagy férfi? Milyen volt a mestersége? Elöljáró volt? Melyik csoporthoz tartozott? Mély volt a hite?

A köveken szövegeket belevésték? A köveken a szövegeket kivésték? Ez volt a ritka. A szöveget megfestették?

A kedvencem a 6. S ahogy elnéztem a fotókat készítésük után  8 évvel, most is vállalom őket. Vajon azóta milyen állapotban van a temető? És a sírok? A sírkövek, amik dőlni kezdtek milyenek most? Elfeküdtek, mint az utolsó előtti? Süllyednek, mint az utolsó?

2 megjegyzés:

  1. Ha lenne még egy életem, s ezáltal több időm, - mivel jegyzékbe vettem már, hát - körbejárnám a közelemben lévő zsidó temetőket. Nem lehet egy temetőre azt írni, hogy "kedvelem'" - de mégis van bennük valami, ami miatt közel érzem magam hozzájuk. Talán azért, mert mindet és mindenkit sajnálok, akit/amit elhanyagolnak, elfelednek.

    VálaszTörlés
  2. Fodorka, mert fenségesek. A sok egyforma sírkő, ahogy sorakoznak. S látod, még volt valaki az USA-ból, aki fel is karolta északon, s odafigyel(tet) rájuk.

    VálaszTörlés