Oldalak

2016. július 7., csütörtök

Simogatások

A régi lakóhelyemen jártam, ügyintéztem. Beszélgetünk az egyik boltban, kinézek az utcára, ott jön egyik volt lépcsőházi szomszédom. Megörültünk egymásnak, szemlátomást ő is nekem. Jólesett, szép emléket hagytam magam után ezek szerint. Néha úgy elbizonytalanodik az ember, milyen ember is?

Mobiltelefont vásároltunk, a kettőm nem tett ki egyet, mindegyik másban volt jó. Bár egy telefonnál, ha nem hallom a másik felet, az elég nagy gond. Ebben két SIM kártya tehető, tehát mindenféle flottákkal használhatom. Szóval, bemegyünk a boltba, ott egy férfi, mintha rám mosolyogna. Viszont nem ismertem. (Meg.) Egyik réges régi, 30 év előtti kolléga volt, némi súlytöbblettel, s persze teltek, s múltak az évek is felettünk. Miután tisztáztuk ki is ő, mert ő rögtön rám ismert, ahogy mondta " a mosolyodról". Elmerengtem, akkor még tudtam mosolyogni, az évek letörölték az arcomról már.  Mégis őriznek emberek szép emléket rólam? (Annyi volt a bántás a munkahelyen, az embernek önbizalma veszett, szakemberként, s emberként is.) Szakemberként kárpótoltak, utólag, emberként meg jönnek apró  morzsák, amik visszaadják önmagamba vetett hitemet.

Egy régen volt kolléganő került vissza a munkahelyre évek után. Néha írogatunk egymásnak. Ő mesélte, milyen kár, ha eljön az ember egy munkahelyről akkor derül ki mire is tartották. Milyen jó lenne, ha ezeket a jelzéseket közben is megkapná.


5 megjegyzés:

  1. Szomorú.
    És szép.
    És annyi minden csak utólag derül ki.
    És a fotó...nagyon kedves számomra.
    Mosolyogj és simogassanak sűrűn :)!

    VálaszTörlés
  2. Én ugyan nem járok be "nyugdíjas találkozókra" de mindenkinek örülök, akivel összefutok az utcán. És milyen jó a volt osztálytársakkal is találkozni ! Lehet, hogy szerencsés vagyok, de a múlt sérelmeit (ha voltak is) elfelejtettem már, és mindig tudok örülni, ha látok egy két öreg kollégát, mert ez azt jelenti, mindketten élünk még !

    VálaszTörlés
  3. Ugye milyen jól tud esni egy pozitív megnyilvánulás, egy mosoly? tényleg simogatja az ember lelkét.

    Nekem ilyen jóleső dolog volt, mikor a lányaim óvónénijei, tanító nénijei évtizedek után is mosolyogva köszöntenek és látszik: szívesen váltanak szót az emberrel és nem csak udvariasságból, hanem igazi érdeklődésből.

    VálaszTörlés
  4. Miért van az, hogy csak utólag,és sokkal később derül ki, hogy jók voltunk.. vagy hogy hiányzik... valaki...
    Orsi amit írt, pont én is átéltem...
    A régi cég már rég megszűnt, de ha találkozom a volt munkatársakkal, még mindig örülünk egymásnak, még 40 valahány év után is...

    VálaszTörlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés