Oldalak

2016. június 9., csütörtök

Régóta érlelődik

bennem ennek a bejegyzésnek a megírása. Remélem érthetően tudom leírni, amit szeretnék. A blogírók közössége önkéntesen szerveződik. Ki-ki érdeklődése, hobbija, vagy netán az önkifejezés, a mindennapjainak bemutatása miatt  ül a számítógépe elé, s osztja meg a nagyvilággal, ami számára fontos. És a megosztás  nem felkérés alapján történik.  Aztán, szerencsés (?) esetben szerveződik köré egy közösség. Hasonló érdeklődésű, gondolkodású emberek, családtagok, szimpatizánsok, érdeklődők, ismerősök és ismeretlenek. Már a blogírók személye is színes. Más helyről érkeznek, más-más indíttatásból, más iskolai végzettségekkel, s a földrajzi szóródás is változatos. Akár az ország határain belül, akár az ország határain túl.

Úgy tudom a blogírásnál nincsenek szabályok, te ezt és ezt így és így írhatod. Aki hatalmas tehetség, aki olyant mutat, hogy ország-világ figyelmére érdemes, úgyis kiugrik, készülnek vele riportok, felkapja a média, esetleg a blog megjelenik könyv formában is. A többiek a szürke eminenciások. Mégis írják, közreadják, mert számukra valamiért fontos.

A blogírás velejárója a nyilvánosság. Így óhatatlanul érkeznek vélemények. S a bloggerek is hozzászólnak mások írásaihoz, így alakul, formálódik egy-egy kicsi közösség. Nincs szabály, így és így kommentelj! Nincs elvárás. Mindenki azt és úgy írja le, ahogy tudja. (Akinek ez nem tetszik, ne olvassa.)

Mégis, azért az embernek éreznie kell meddig mehet el véleménynyilvánításai során. Mikor lép bele a másik ember komfortzónájába, mikor sérti vagy bántja meg. Tegnap olvastam egy hozzászólást, mintha rajtam vágtak volna végig ostorral. A hangnem. A fellebbezhetetlen hang. Nem iskolában vagyunk, ahol  a tanár a tekintély, aki figyelmeztet, kioszt és minősít. Engem is bántott meg az illető. Érzékeny ember vagyok. Ahogy érzékeny lehet x, y vagy z is, aki megkapta a beosztását, avagy kiosztását. Pedig az illető nem rossz ember,  csak... Mindenkinek lehet véleménye. Viszont, amikor leírja kicsit gondoljon bele annak az embernek a lelkivilágába, akinek ezt írja. Ahogy írtam, nem vagyunk egyformák, sokfelől, és sokféle batyuval érkeztünk ebbe a (blog)világba.  Oly jó lenne, ha egymás sikerének, örömének örülnénk, bánatában, fájdalmában osztoznánk, s nem  fájdalmat, keserűséget okoznánk a másiknak.




16 megjegyzés:

  1. Ugy erzem tokeletesen fogalmaztad meg Aniko!
    Amit hozzafuznek, nem kotelezo senkit olvasni.Ez egy elo naplo, nem mas.Csak megosztod masokkal is, ami magaba foglalja lehet ilyen olyan, meg amolyan is.Kisse hasonlit a reality musorokhoz, de ez tenyleg valosag.
    Az jutott eppen ma eszembe, az irasodtol fuggetlenul..van e koze az intelligencianak az okossaghoz.A lexikalis tudas onmagaban keves, ha nincs megfeleloen, emberien talalva.Termeszetesen tisztelet azoknak, akikben megis egyutt van a ketto.

    Szivembol irtal, koszonom!

    VálaszTörlés
  2. Élveztem nagyon a szavaidat, gondolataidat. Újra és újra átgondoljuk a blogolás témáját és mindig egy kicsit pontosabb, érthetőbb összefoglalások születnek a miért blogolunk témában. Vannak szerethető értékelések. A tiéd ilyen volt. Köszönöm, hogy leírtad nekünk.

    VálaszTörlés
  3. Csatlakozhatok a előttem szólókhoz? hogy szívemből írtál?

    Az jutott eszembe, hogy amúgy is van egy görcs az emberben, mikor ír valamit, valamiről a blogban:
    vajon szabad erről írni?
    jól/helyesen írtam le?
    nem nyálas téma amiről írok?
    mit szólnak hozzá mások?

    ...aztán jönnek a megjegyzések, ami igazol: igen, jól írtam le, igen, érdekel másokat is és ez felszabadít.
    Mindig is tisztában voltam/vagyok azzal, hogy vannak tőlem sokkal okosabbak, akik ezerszer jobban le tudják írni a történéseket, ezerszer jobban ismerik az irodalmat, a zenét, az egész világot...de aztán elkönyvelem: ez én vagyok, az meg ő.
    Engem ez érdekel, őt meg más. Engem felületesen érdekel egy-két (három, sok...) téma, de van amit meg én tudok jobban.

    Azt szeretném, ha egy lenne a lényeg: próbáljuk meg elfogadni a másikat olyannak, amilyen.
    Annyi ésszel, tudással ami a másiknak van. Ha tanulunk önként és dalolva valamit egy blog olvasása közben, az hurrá, az nagyon jó és én is nagyon díjazom az ilyesmit. De ne akarjuk folyamatosan éreztetni senkivel sem, hogy te "fijam" nagyon hülye vagy és én sokkal okosabb, mert én azt jobban tudom.

    Ha valamire kíváncsi vagyok, ha meg akarom tudni a részleteket, úgyis rákeresek, úgyis elolvasom, utána járok.

    Hagyjunk mindenkit a maga stílusában, kedvében írni és hagyjon mindenki úgy megjegyzéseket, amitől jól érzi magát a blogíró és a megjegyzést hagyó is és nem marad senkiben sem keserűség utána...

    Uff, beszéltem :) és köszönöm.

    VálaszTörlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
  6. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  7. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  8. Én pedig köszönöm nektek, hogy elolvastatok, s elmondtátok a véleményeteket.

    VálaszTörlés
  9. Kedves Anikó!
    Nagyon örülök, hogy meglátogattál❤️
    Ez itt egy olyan téma amihez szeretnék hozzászólni. Biztosan nem bánod, hiszen itt egy üres hely az én véleményem részére:-))))
    Előszöris:
    Mindenki más szándékból ír blogot.
    - barátokat, hasonló érdeklődésű embereket szeretne megismerni
    - szeretné a gondolatait megosztani másokkal
    - szeretne véleményt hallani másoktól az adott témában

    Mégis a legfontosabb: nyit a világ felé, bekukkantást enged másoknak az "intim " szférájába, a kommentek pedig jönnek vagy ellenkezőleg: senki sem méltat válaszra. Engem az utóbbi jobban bánt.
    Egy minősíthetetlen, bántó hozzászólással sokkal jobban megbírkózom, mint a semmivel.Mellőzve lenni sokkal rosszabb.
    Az is baj, hogy a világ megváltozott és mi , akik irígységtől, sallangoktól mentesek vagyunk: " szenvedünk".Mert minket őszinte örömmel tölt el mások öröme, minket érdekelnek az értékes kelkileg, gondolatokban gazdag emberek. Nekünk még jelent valamit az a szó: szeretet vagy éppen a barátság.
    Azt vallom aki irígy, rosszindulatú megjegyzéseket tesz, annak saját magával van baja. Vagyok olyan jólnevelt, hogy kultúráltan küldök el valakit ezért melegebb éghajlatra.
    Egy szónak is száz a vége: vértet fel , és csakis azoknak a véleményével szabad törődni , akik hasonló érzéseket táplálnak, mint mi.
    Legyen szép az estéf❤️
    Emőke

    VálaszTörlés
  10. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  11. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
  12. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés