Kert, nyár, meleg és élelmes verebek, aztán jött az ESŐ

 Nagyobbak, mint a bokrocskák.

 Fűszerkert.

 A nád, ami kibontakozott.

 A kutya vacsorája...

  Az egyetlen rózsánk se maradjon ki.

A kedvenceim. Már nagyon vártam őket.

Közben tegnap nagy csattogással hirtelen lezúdult az ESŐ. A csattogás ma sem maradt el, később ismét esni kezdett. Látni a kerten, ahogy fellélegzett, kivirult, zöldbe borult.

S ez az időjárás kiváló lehetőség némi pótlólagos olvasgatásra. Hoztam néhány gondolatot innen és onnan.

Egy riportból: "Létezik az életében  valamilyen ars poetika, ami meghatározza a nagyobb döntéseket?

- Kettő is van, azt gondolom. Az egyik, hogy  a legbölcsebb dolog hallgatni,  meghallgatni az embereket, s csak  a legvégén szólni. Ez persze nem mindig sikerül.  A másik pedig, hogy olyasmiket elérni, amikre szerénynek lehet lenni. Persze a mai világ nem erről szó, hanem az önfényezésről, de ez távol áll tőlem. Valamire szerénynek lenni, az az én ars poeticam." Amit kivastagítottam, ez a gondolat fogott meg. Ritka manapság. dr. Rosta Andrea a Pázmány Péter katolikus egyetem docense nyilatkozott.

"Félni annyi, mint mulasztani. Amit félsz megtenni most, azt  elvesztetted örökre." Hamvas Béla

"A kert nem arra való, hogy mutogassák, a kert lelki kérdés. Arra való, hogy akár a gyermekkori meséidbe is újra bele tudd álmodni magad.  A te kis birodalmadban biztonságban érezd magad, nyugalom, szeretet legyen benne...A kertben filozófia van. Nem csak a japán kertben, minden kertben! Az ember újra közelebb kerül az életnek azokhoz a rétegeihez, amiket igazából csak gyerekként tudott megélni. " Geszti Péter mondja a Kertbarát Magazin (amúgy nagyon jó összeállítású) legújabb számában.  S milyen bensőséges az ódon kertje!