Rejtőzködő, mert egy kis mellékúton jutottunk el a faluba, a templomba Csarodára menet. A nagy testvérhez. Pedig ennek a kicsi templomnak is vannak értékei.
Gótikus kőkeretes kapu.
A virágmintás falak kívül és belül a XVII. századból, ahogy láttuk a korábbi bejegyzéseknél is.
Középkori freskók.
A Háromkirályok vonulása.
A halott Krisztus testét angyalok emelik magasba. S ilyenkor mindig eszembe jut Tüskés Tibor valamikori írása, arról, hogy milyen gazdagok az olaszok, a fennmaradt emlékeik miatt. Mi csak töredékeknek örülhetünk.
A roncsolt szentségtartó fülke.
Lóheríves ülőfülke.
Tüskés Tibor volt az irodalom tanárom a gimiben.Szerettem.Mint tanárt,mint embert.Aztán 9 éve még ott volt a találkozónkon.Igazi morgolódó öregember lett belőle.Várni kellett a vacsorára és olyan patáliát csapott,hogy egy gyerek nem tesz olyant.Csupán elkönyveltem:megöregedett... a régi szeretetem nem változott iránta.Azóta már az égiekkel vacsorázik...
VálaszTörlésAnci
Én is szép emlékeket őrzök róla, hajdanvolt szakkörökről.
Törlés... úgy látom bőven van még mit felfedeznem kicsiny országunkban.
VálaszTörlésNekem is az jutott eszembe, mennyi latnivalo van.Ha lehetne valasztani, azt hiszem nekem eddig ez tetszik a legjobban:)
VálaszTörlésÁgnes, még mennyi szép jön majd! Nekem is kedvencem Márokpapi.
VálaszTörlés