Oldalak

2016. március 16., szerda

Katalinnak

Vannak könyvek és vannak olvasók. Ez nem minősítés, ez tény. Én bizonyos típusú könyveket nem olvasok ill. elolvasok a szerzőtől egyet vagy kettőt, aztán meglátom ( Fejős Éva, Sándor Anikó). Ők nagyon kedveltek, én sajnálom rájuk az időt, s bizonyos típusú un. női könyvekre is, ugyanakkor  a látszat néha csal, s az akármilyen címlap néha meglepően jól megírt könyvet takar.

Ezt a könyvet nem választottam, nem volt olvasnivalóm, ill. azzal tele volt a fejem, könnyűre vágytam, így került hozzám. Egy adott lehetőségből választhattam. A színésznőt a címlapról kedvelem, ő vitt bele a könyvbe. Nem emlékszem előtte vagy utána olvastam a könyvről, jól lehúzták. Én szerettem. Bár a hősnőt nem értettem, miért tűrt? Később egyértelmű lett, kivárt. Tetszettek  a karakterek, amik messze többek a filmbelieknél. Mások is a lehetőségek. A sérült fiú és családja, a postás kisasszonyok működése, ami által érthetőbb lett miért is jött haza. (Többek közt.) Trudiról is kiderül miért is lett Trudi, a házasságkötése, a házassága, a kisváros viszonyai. Iszonyai. Amiből érzékeltet a film is, keveset.

A Csokoládéra emlékeztet a könyv, csak ott a hősnő a csokoládéval varázsol, ő a ruhákkal. S a látszólagos háttérbe húzódás, hagyja, hogy kihasználják, ne fizessenek neki, mérgelődtem. Hagyta, készült. Az anya is. A mély elhanyagoltságból, az emberroncsból ahogy ismét emberré, nővé válik, s lánya mellé áll. Más, mint a filmen. Némileg, de más.

A nők:  a gonoszak, hiúk, rosszindulatúak, buták, hiúk, önteltek. A páváskodás. Nem is értettem egy kis helyen hogy gyűlhetett össze ennyi  negatív ember? Még a film ebből mutatott meg a legtöbbet, de a cím is erről szólt. A végső színházi előadás, a készülődés, s a leszereplés, jelzésszerű a filmen. Nekem, a könyv után.

Remélem jól emlékeztem, próbáltam, ill. a emlékeim, benyomásaim alapján írtam le ezt. Nem vettem elő a könyvet, nem is tudnám. Nekem az tetszett jobban, ezért írtam, ki-ki döntse el melyik tetszik neki. Egy biztos a kettő, a  film  és az alapjául szolgáló könyv között tartsunk időt. Ha közösek is valahol, mások. A műfajokból adódóan is, a film ahogy írtam a könyv alapján készült.

Viszont nem vagyunk egyformák, ha valaki a filmet nézi, lehet, hogy neki az is tetszeni fog. Amúgy a könyvben a ruhákról szóló részeket, a szabásvarrást, a ruhák által manipulálást nagyon élveztem. Ezért is kerültek a régi bejegyzéshez az öltözködés, divat idézetei.

5 megjegyzés:

  1. Valahogy össze kellene gyúrni az ajánlásaid, mert mindenre szükség van. Éppúgy a saját meglátásaidra, a történet rövid ismertetésére, és akkor talán kézbe veszi az ember a könyvet.

    VálaszTörlés
  2. Szerintem egy író sem mindig "kedvelt". Fejős Évának kettő könyvét tudtam elolvasni, ami tetszett, igazi nyári könnyű olvasmány. A többi már nem jött be, azóta nem is vettem kézbe egyet sem. Sándor Anikó könyvét kiolvastam, mert érdekelt az út, amin végig ment, de összességében az sem jött be, mert néha olyan dolgokat írt megtörténtnek, amiben én nem hiszek, illetve neki nem hiszem el, hogy az tényleg úgy volt. Egyébként ezt többen írják, de addig nem akartam én , amíg nem olvasom tőle valamit és végül erre jutottam én is. Vettem már meg könyvet borító alapján, legtöbbször nem csalódtam. Én mindenevő vagyok, attól függ milyen kedvem van. Ha nem túl jó, ha nagyon lestrapált agyilag, akkor sosem veszek a kezembe egy egy nehezebb olvasmányt, inkább könnyed, könnyen befogadható, utána elfelejtős, lájtos történetet olvasok, azt hiszem azok a könyvek, amelyek ilyenek ezért íródtak meg és nem kell bele többet képzelni. Nem lehet Háború és Békét olvasni, ha agyilag az ember nincs ott, valahogy így értem. Amikor minden okés, nyugi van, friss az agyam, akkor viszont jöhetnek a nehezebb olvasmányok, a mélyebb mondanivalók. Szóval én így választom meg mit olvasok, ezért van sok könyvem, sok olvasatlan könyvem, amire mind külön külön kiváncsi vagyok, de mindnek máskor van nálam itt az ideje. Én valahogy így olvasok. :D

    VálaszTörlés
  3. Jojo Moyes könyveit viszont nagyon szeretem. Most ő az új kedvenc. Amit most olvastam tőle az Akit elhagytál - figyelem a cím csalóka, mert még véletlenül sem személyre érti az író - az is nagyon jó volt, háborús történet, ami napjainkban folytatódik....na benne még nem csalódtam, mint íróban de sosem mondom, hogy soha. :) Az ő könyvei valahol a kettő között vannak, a könnyed, de ugyanakkor olvasás közben nehéz is és általában valami mélyebb mondanivaló lesz a végén. Nekem tetszik a stílusa.

    VálaszTörlés
  4. Tudod, Tami a könnyűekben is van stílustalan, tartalmatlan, s vannak köztük igényesebbek is, amiket még olvasni is lehet. Írhatnék neveket, felesleges. S az ún. irodalomból pl. Murakami Kafka a tengerparton után, ami nagy élmény volt, a következő könyvét anno nem tudtam elolvasni, háromszor futottam neki, nem ment. Aztán jó időben került kezembe, azóta megyek végig a könyvein.Bár, van ami nehéz, utána kikapcsolni jólesik egy könnyebb olvasmánnyal. Nézem Jojo Moyes könyveit, szerintem tőle nem olvastam, nem ugrik be legalábbis. Majd keresek tőle. A név ismerős, lehet, volt a kezemben, sokat az ember félre sem tett, forogtak, hozzájuthatott.

    VálaszTörlés
  5. Jojo Moyes-től olvastam a Mielőtt megismertelek című könyvet, nagyon emlékezetes számomra, úgyhogy biztos olvasnék még többet is tőle.

    VálaszTörlés