Oldalak

2016. január 8., péntek

Barátságban, háborúban





Szívecskék

Reggel. Torna, felöltözés, Zsebi kiengedése. (Mióta fagyok vannak bezárom éjszakára a faházba, mert a kamélia oda lett betéve a nagy mínuszok érkeztével. Zsebi pedig ott nőtt fel. Hiába van kutyaóla többnyire ott tartózkodik, s hiába tettem be neki puha fekhelyet, arra sem fekszik rá, csak a csupasz földre, azaz már faajtóra, ami oda lett kiterítve.)

Reggel kiengedik Maut is, a kis jövevényt. Tegnap sikerült elkapnom, s megsimogatnom, mára már jött oda hozzám. No, ezt kár volt tennie, mert mihelyt elfordultam Zsebi őrjöngő dühvel rontott neki. Nem bántja, nem tépi meg őket, de nekik megy, ijesztgeti őket. Féltékeny.

Így ment neki félóra múlva Ciránynak is. Ez egy érdekes kapcsolat. Hol Zsebi közeledik hozzá, s Cirnyó néz át rajta. Máskor ő közeledne, de Zsebi rávakkant. Ahogy fúj a szél. S nem csak rávakkant, űzi, hajtja, megállása nincs a Zsebi kertben.

4 megjegyzés:

  1. Mintha csak az itteni helyzetrol irtal volna:))) Lola Puskin Paros ugyanezt muveli...

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Ágnes, ma reggel nagy támadás volt. Kutya, s mégis micsoda féltékeny.

    VálaszTörlés
  3. Kutyafekhely, ha eszembe jut csak nevetni tudok. Anno az új kutyaházikót szépségesen hungarocellel kibéleltük, ha jönnek a hideg téli éjszakák ne fázzon.
    Bessy a vadonatúj bélést reggelre szépen "kicsomagolta" - értsd az összes hungarocellt kikaparta... :-D úgy nézett ki az udvar, mintha behavazott volna... pedig akkor még hó nem volt.
    Az egyik legérdekesebb elfoglaltság az állatokat megfigyelni. Ha lehetne főállásban csinálni, már rég megpályáztam volna. :-)

    VálaszTörlés