Az indulás, 26-án.:
S végre kisütött a nap. 27-én nem fotóztam, akkor csak a mérhetetlen köd vett körül minket, ahogy fent is jellemeztem, bevallom félelmetes és nyomasztó volt, napnak nyomát sem láttuk.
S akkor elérkezett a hazafelé út. Már leírtam, a csoda vagy valami nagyon, de nagyon furcsa az volt mikor jó néhányszor percekre kisütött napa Dunántúlon (ahogy a meteorológia ígérte). Égette a szemünket szinte a több napos vakondlét után. Aztán mire örültünk s alkalmazkodtunk volna hozzá, ismét elborított mindent a KÖD:
Jól írtad: vakondlét, hetek óta...most sütött ki a nap - végre! :)
VálaszTörlésA fotóid gyönyörűek!
Utaztam veled.Olyan jó volt!
VálaszTörlésNem tudom,hogy miért ,csak sejtem Fekete István szavai nyomán,de én nagyon szeretem a ködöt.
Némi téli érzetet adott így decemberben. Aztán tegnap kisütött a nap.Fájt is a fejem.
Hogy van a fiad?
Köszönöm Orsi! Mamka, fiam jól van, köszönöm. A ködöt szeretem, de tudod, beleindulni, főleg 27-én félelmetes volt. Megyünk a pálya felé, száguldanak az autók. Nem értettem. Ilyen ködben? Aztán ott már más a hangulat, mint a mezők közt. A pálya.... Viszont folyamatosan váltakozott, ahogy írtam is, s néha tényleg félelmetes volt, s sajnos ez volt a kevesebb, csodás. A nap meg csak meg-megmutatta magát. Ma, itt nálunk nagyon vastag a köd.
VálaszTörlésÉrdekes volt mikor mentünk haza az osztrákokig tiszta idő volt a telihold világított, majd a határ után sűrű köd - ahogy a fotóidon is - lepett el mindent. Hazafelé ugyanez fordítva!
VálaszTörlés26-án pár órára kaptunk odahaza napfényt, akkor nézelődtünk a városban.
Engem lehangol ez a sűrű köd napfény nélkül.
Tenyleg gyonyoruek a fotoid! mondjuk a kodot en sem kedvelem, csak fotokon!:)
VálaszTörlésÉrdekes kettős dolog ez a köd. A fotókon áldás (nagyon szépek a ködös/napos képeid), de a közlekedésben átok...
VálaszTörlés