Oldalak

2015. november 11., szerda

Reggel van,

kinézek az ablakon. A szemben lévő házak mögött most kel a nap. Finoman bevilágítja a horizontot, még csak most jön fel. Hányszor elnéztem a városi, régi lakásom ablakából. (A lakás ablakából, aminek egyetlen hatalmas előnye volt: a csodálatos kilátás, a százszor fotózott napkelték, éveken és évszakokon keresztül.) Most is elnézem, s fotóznám is, ha nem lennének előttünk házak, s villanydrótok. A hangulat így is átjön.

S ahogy kel fel  a nap, elkezd körbejárni a szobában. Sárga fényben úsznak a komód díszei. (Apropó: díszek. Régen volt  egy-két régi korsóm, szilvás köcsög, aminek igazándiból nem ez a neve.  Aztán a szívem fájni kezdett a habán gyűjteményem után. Én itt, azok a lakásban maradtak. Próbaképp áttelepítettem ide néhányat. Nem találták a helyüket. Aztán fogtam magam, s csoportosítottam ezeket, most így együtt tömbben jól megvannak.)

Kellenek a gyűjtemények? Kellenek a tárgyak, díszek, párnák, szőnyegek körénk? Vagy bepakolunk bútorokat, s élünk köztük?  Nekem fontosak, szeretem ezeket, nekem melegséget adnak. Jó rájuk nézni, köztük lenni, főleg, ha az ember sok időt tölt az otthonában.

Mikor apám meghalt két dolgot kértem: a képet/festményt a falról, ez a gyermekkoromat jelentette. S a virágvázát. Emiatt. Most velem vannak, folytatásként, s hova kerülnek majd, ha én elmegyek? Jelentenek-e az utódoknak valamit? Amit nekem, azt nekik biztos nem, legfeljebb tárgyértékük lesz, ha lesz.

A reggel egyértelmű jele nálunk a magához tért, s ismét ölbemacska hazatérése az éjszakai vadászatból. (Miért nem csapatja ki a tökeit? kérdezte az állatorvos.) Elfogyasztja reggelijét, s most éppen a keleti szobaablakban alszik mélyen virágok s az ablaktámasz macskatárs mellett. Előttük, kint  a párkányon októberke izzik, mert most jött el ő néhány napja, amikor él, ragyog és tűzbe öltözik.






Aztán elindul a napfény körben a szobába. Imádom. Imádom, ahogy megvilágít minden tárgyat, egyenként,  ahogy felmelegíti, átöleli őket.



Szinte tudom mikor hány óra van, mikor melyiknél tart. Aztán eltűnik a fény, hogy később megjelenjen  a konyhaablakban, de az már a délelőtt története.

5 megjegyzés:

  1. Nagyon szépen írtál a reggeli fényekről, a hozzád tartozó dolgokról. :-)
    Ez most annyira "átjött" nekem, én is a reggel beköszönő fényeket figyeltem, fotóztam, ahogy meg-, át-, bevilágít mindent és tökéletes energiát ad a napomnak. Hasonló szép napokat mindenkinek!

    VálaszTörlés
  2. Gyönyörű!!!!
    Októberke...Felénk terézkének hívják,merthogy Teréz napján virágzik ki.Mindjárt megnézem az enyémet is.Szerintem még nem ilyen izzó,mint a tied.Idén valahogy nem olyan szép.Talán át kell ültetnem.És imádják a csigák,a piszkok.

    VálaszTörlés
  3. Jo erzessel indul az en napom is, ahogy ezt vegigolvastam:) szepek a targyaid, es fotoid mindig!

    nagy puszi!

    VálaszTörlés
  4. Hiába ivartalaníttatod, az csak annyira jó, hogy nem tud kismacskákat csinálni, és talán kicsit kevesebbet "jelölgeti" a működési területét. De ugyanúgy elcsavarog. Gyakorlatból beszélek. Samu sosincs itthon, csak ha éhes, vagy ha hideg van....Ettől függetlenül, a kandúroknál ez nem nagy műtét, gyorsan és könnyen túlvannak rajta.

    VálaszTörlés
  5. Miska is ivartalanítva volt, a legnagyobb területvédő volt itt a környéken. Minden betegség okát abban látják, a verekedésekkel sok sérülés jár. Nagyon rossz állapotban volt, de a doki sem tudta mitől, a férgeken túl. Nehéz dolgok ezek, a hülye gazda meg csak aggódik miattuk.

    VálaszTörlés