Oldalak

2015. november 14., szombat

Amikor

 (egy ékszerdoboz) városba érkezel (ahol már nagyon sokszor jártál, ahol minden szeglet emlékeket idéz), ahol 2-3 órát tudsz csak eltölteni, mérlegelned kell, mert nem tudod megragadni  a teljességet. Maradnak hangulatok, érzések, egy-egy szépség, érdekesség. Sétálsz, figyelsz, rácsodálkozol, felfedezel valami újat, újakat, amire eddig nem figyeltél.
 


Rájössz, s megérted, nem úgy ahogy Pécsi Gabriella írta egy versében "a becsukott ajtókat nyilván kell tartani", hanem a kinyitott ajtókra oda kell figyelni. Ezek nem  véletlenül maradtak nyitva, hanem mindegyik egy-egy csodát rejt, ha beléptél rajta.



Így jártam Kőszeggel. Kimaradt a vár a maga teljességében, kimaradtak múzeumok, elmaradt felmenetel a Kálváriához, amire esetelegesen gondoltam  a napot tervezve. Viszont találtam ezer kaput,




 kilincseket,

 

 kapualjakat, cégéreket,

csatornafedeleket,
 
 amiket elnézve (fotózva) felmerült az emberben mesélhetnék a város történetét is. Homlokzatokat, lepukkantakat, felújítottakat, mindegy milyenek voltak, valamit mutattak az eltelt századok szépségéből, emlékeiből, hangulatából.



Ősz volt a valóságban, ősz a házak színeiben. Hogy ezt a melegséget vihessük magunkkal.



Megkerestük az elhíresült zsinagógát, hogy éppen milyen állapotban találjuk? Láttam romjaiban, aztán tv filmen keresztül, amikor valakik a megmentésével próbálkoztak. Most ez a látvány fogadott:




Nem maradhatott ki a  "cögeráj", az Ottlik könyv "hőse", hogy ismét körbejárjam, fényképezhessem, s emlékezhessek. A könyvre,  az új intézmény régi dolgozóira, az itteni nyaralásokra.


S az idő el is szaladt, november van, akkor is, ha a bőrünk mást érzékel. (Bár itt az otthonihoz képest hűvösebb volt egész nap.) A nap hamarabb nyugszik, hamarabb sötétedik, s még hátra volt Velem és a Szent Vid-hegy s kápolnája. (Amikor is odaérve lemerült az elem is a fényképezőgépben. Végül is csak hangulatfotó kellett volna, mert az 5 évvel ezelőttit elővehetem, bár az kora tavaszi vagy éppen mínuszos tél végi volt. Érdekes, most a pluszoknak örvendezhetünk, akkor kifogtuk ott fent a mínuszokat, amik -nem számolva velük- megkeserítették az akkori napot.) A barna levélszőnyegen gázolva

 
 jutottunk el a kápolnához, a nap nyugodni készült, de még bágyatag fényével átvilágította, s átmelengette az amúgy is őszi színekbe öltözött tájat. S örültünk a mai napnak, hogy elindultunk, hogy ennyi szépségnek lehettünk részesei.


S még oly sok a csoda, a bemutatásra váró fotó, majd egyszer, máskor. S mindez csak három óra volt...

6 megjegyzés:

  1. Érdekes. Nekem ezen a hétvégén jutott három órám Szentendrére, valami hasonlót éreztem én abban a röpke időszakban, mint Te Kőszegen.

    VálaszTörlés
  2. Ugye, meg tudják szólítani az embert a régi kilincsek, kapuk !? Én mindegyik mögé történetet, mesét gondolok... Nagyon szeretem ezeket, sokat fotóztam én is Pécsett ilyesmiket. Semmi különös oka nincs rá az embernek, ezer különb lenne, és mégis...
    Kár, hogy a zsinagógába nem tudtatok (gondolom) bemenni. Vajon belülről is helyreállították/felújították ? Én is készülök egy ideje a pécsibe, befejeződött ott is a felújítás.

    VálaszTörlés
  3. Szerintem nem nyúltak hozzá.Sírkövek voltak az udvaron, ezzel foglalkozhatnak akik próbálták felújítani? A temetőbe kimentünk volna, de akit kérdeztem, lebeszélt róla, hogy elhanyagolt, és lezárt.

    VálaszTörlés
  4. http://www.alon.hu/zsinagogamustra-koszegen-beres-aniko-mar-kihaltak-schey-fele-lovagok a neten találtam ezt, semmi. Mikor ott jártunk semmiféle mozgást nem észleltünk.

    VálaszTörlés