Oldalak

2015. október 30., péntek

Reggel még...







két fenyőnk és a diófa a maga szépségében, teljességében. Aztán "ment" az első fenyő, s "ment" a második

 
s a szomszédaink levágatták a telkük fölé lógó összes diófaágat. Belehaltam,  érezte a szomszédunk, átjött vigasztalni, akkor is belehaltam, nem is fotóztam. Erre építettük  a kiülőt, a diófa alá, az árnyékba, mondjam még, s hogy néz ki az egyik oldalán lecsupaszított öreg diófa, mindenki fantáziájára bízom. Én belehaltam, ez a kis halál. Szívhalál.

Ősök nyomában: Kemenesszentmárton








Évtizedek óta nem jártam itt. Éppen a környéken autóztunk, szerettem volna látni nagyapám gyermekkori lakhelyét, szülőházát. Mi raktározódik el mélyen az ember sejtjeiben, tán nem is tud róla honnan, mit hoz magával? Szeretem az erődtemplomokat. S íme ház előtt áll egy  erődtemplom,  nem emlékeztem erre. Hogy figyelhet fel ilyenre egy kisgyermek?



2015. október 29., csütörtök

Töttöskáli románkori templomrom









s hazafelé

Mindszentkálla, keresztek

és gyönyörűek, ha lehet rájuk ezt a szót használni. Az egyiknek a naívsága, a másikon pedig nevet Jézus.

 
Hogy tudjuk, hova is érkeztünk!







a község honlapjáról hoztam ezt a fotót, annyira belemerültem a részletekbe az egész fotózása elmaradt







2015. október 26., hétfő

Kövek közt, avagy őszi visszatérés


amikor már nincs kánikula, felmászhat ide a mozdulni tudó ember. Aztán kiderült nem kellett sokat gyalogolni,
hogy  ideérjünk,
hogy körbejárjuk,
hogy rácsodálkozzunk.





 Mit láthatunk? Kinek, kinek a fantáziájára bízom.










 Avagy miből készülhettek a malomkövek?





 Sokan voltunk. S még többen.


S hol jártunk? Szentbékkállán, a Kőtengerben, Kőtengeren.