Oldalak

2015. szeptember 14., hétfő

"Az álmok síkos gyöngyeit


 

szorítsd,
ki únod a valót:
hímezz belőlük fázó lelkedre
gyöngyös takarót. "
Babits Mihály



Péter Éva Erika: Őszi pókhálók

fogynak a csendek
a képek fakulnak
továbblépek

mégis ahogy az ősz
összerezzen bennem
szélbetakarózó didergéssel
nem találom a helyem
a nélküledben

továbblépek

más évek
pókhálóiba
gabalyodva
valahogy mégis
a te csendednek
lettem  a foglya

a jószagú melegek
nélküled ébresztenek
s úgy egyszercsak
este lesz
összerezzen bennem
valami hiány
de nem az ősz
és nem is a szél keres

hanem az a csend
a te csended
a végzetes

forrás


A verset Katalin ajánlotta, köszönöm neki!



3 megjegyzés:

  1. Ezt pedig elküldtem az unokámnak, mint a virágtündér palotáját, ez utóbbi fotót.

    VálaszTörlés
  2. Mint valami álom... nem tudok elég szép jelzőket írni rá. "Csak úgy" magában is szép, különleges, de amikor harmat, vagy eső "gyöngyözik" rajta - hát akkor meseszép !!!
    És azért Radnóti Éjszaka c. verse is csodás !!!

    VálaszTörlés