Oldalak

2015. február 21., szombat

Sárgán (folytatás)

Katzler Hilda: Kék-Sárga vers

Ráhímeztem a lelkem a lelkedre.
Keresztöltés:Te vagy a Sárga, Én a Kék,
Szeretnék e két színnel rávarrni szívedre is,
hogy hidd el…
Leszünk ketten és külön örök titkok és vágyak,
néha együtt egymásnak,Te és Én.

Addig e két szín mesél:

A Sárga a nap aranya,
a meleg nyár…
A végtelen búzamezők,
napraforgótáblák,
csendes útszéli temetők,
hol öreg sírok között,
rikító zsibavirág ezer életkedve nőtt,
felvidítva az agg Teremtőt.

A Kék szín az Égé,
a végtelen messzeségé,
a folyóké, a tavaké, a tengereké,
melyek kéken nevető szemedben tükröződnek,
visszaverve az Eget és a Földet,
s magasan szárnyaló lelkedet.

És nézd,  a Sárgában feloldódik a Kék,
a Nap aranyában szétfolyik az Ég,
Napraforgófejek Kék harmattal ölelkeznek,
és hátára fordul a Föld,
behódol az Égnek,
s nászukból megszületik a Zöld,

egy új harsány szín fakad,
s elkezdődik egy életet adó,
véget nem érő újjászületés,
egy reményteli Tavasz.
És ha megtörténik a Csoda,
akkor HÍMEZLEK aranyszállal oda,
a keresztszemek közé,
hogy SZERETLEK.

 

1 megjegyzés:

  1. Ez a vers csodálatos!!!!! Főleg,ahogy a színeket és a hímzést szavakba önti.....

    VálaszTörlés