Oldalak

2015. december 31., csütörtök

BUÉK




 Minden kedves blogolvasómnak szerencsés, gazdag, egészséges boldog új esztendőt kívánok! 

(S legyen békés is e mai világban!!!)

 

 

  

2015. december 30., szerda

1500.


S a kerek szám ürügyén, ha már rendhagyóra sikeredett ez a bejegyzés, köszönöm, akik velem vagytok, s olvastok. Amikor pár hete a 200.000 olvasót jelezte a statisztika kellett volna ezeket leírnom, de akkor  gondok fojtogattak. Sokat gondolok Vidékek legbelül Laurájára, azt hiszem ő talált rám legelőször, s aztán már jöttek az olvasók, vagy én fedeztem fel embereket, köztük korábbi blogom olvasóit is, vagy akiket még arról a blogról olvastam, olvastuk egymás írásait, voltunk részei egymás életének.

Örülök, s köszönöm, hogy velem vagytok!




 stone-sculptures-mosaic-johny-clasper-14

pet-bed-inside-mattress-colchao-inteligente-postural-19 


Igazándiból egy film miatt fog engem ez a helyszín, ha valaki nem látta volna még:


 S szintén a film ürügyén, még Angel hozta valamikor a blogjában. Onnan mentettem, mert annyira szép, misztikus, tiszta és szívbéli.


Hányadszor?


2015. december 29., kedd

Unokák



A mász és tolatász

A pakolász

 A frizurász

 Az olvasász
S egy másik világ felé nézegető
(Van aki több fotóval szerepel.Ugye érthető?)

Ködben

az ünnepben, Dunántúlon, Alföldön. Beborító, elborító, sejtelmes, félelmes, sűrű, ritka, leszálló, felszálló, dunnaként tájra boruló a völgyekben, ahonnan, csak a magasabb részek látszanak ki. Fák lombjáig érő az út mentén.

 Az indulás, 26-án.:




S végre kisütött a nap. 27-én nem fotóztam, akkor csak a mérhetetlen köd vett körül minket, ahogy fent is jellemeztem, bevallom félelmetes és nyomasztó volt, napnak nyomát sem láttuk.

S akkor elérkezett a hazafelé út. Már leírtam, a csoda vagy valami nagyon, de nagyon furcsa az volt mikor jó néhányszor percekre kisütött napa Dunántúlon (ahogy a meteorológia ígérte). Égette a szemünket szinte a több napos vakondlét után. Aztán mire örültünk s alkalmazkodtunk volna hozzá, ismét elborított mindent a KÖD:














 



2015. december 24., csütörtök

Szép karácsonyt mindenkinek!



Ady Endre: Virágos karácsonyi ének

Óhajtozom el a Magasságba,
Nagy a csúfság idelenn,
De van Karácsony, Karácsony,
Istenem, én Istenem
S ember-vágy küldte Krisztusunkat.

Két gerlicét vagy galamb-fiókát,
Két szívet adnék oda,
Hogyha megint vissza-jönne
A Léleknek mosolya
S szeretettel járnánk jászolhoz.

Krisztus kivánata, Megtartóé,
Lázong át a szívemen,
Mert Karácsony lesz, Karácsony,
Istenem, én Istenem,
Valaha be szebbeket tudtál.

Óhajtozom el a Magasságba
Gyermekségemben kötött
Minden sz
űzséges jussommal,
Mert az emberek között
Nem így igértetett, hogy éljek.

Követelem a bódító álmot,
Karácsonyt, Krisztus-javat,
Amivel csak hitegettek,
Amit csak hinni szabad,
Csúfság helyett a Magasságot.

Lábainknak eligazitását
Kérem én szerelmesen,
Karácsony jöjjön, Karácsony
És száz jézusi seben
Nyiladozzék ékes bokréta.

Áprily Lajos: Karácsony-est

Angyal zenéje, gyertyafény –
kincses kezem hogy lett szegény?

Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.

Mi győzött érdességemen?
Mit
ől csókolhat úgy kezem?

Simogatást mitől tanult?
Erembe Krisztus vére hullt?

Szemembe Krisztus-könny szökött? –
kinyúló kézzel kérdezem.

Áldott vagy a kezek között,
karácsonyi koldus-kezem.
 


2015. december 23., szerda

Napi örömök

Eljött az este, Cirnyó úrfi is elvégezte a napi ölbefekvés és dorombolás szertartását, hogy elvonuljon aludni. Sok izgalom és orvosi látogatás után tudjuk a baja okát, s kezeljük. (S kezelem immunerősítővel, amit egy gyógynövényes bolt eladója (is) ajánlott, s alá, köré teszem a spirálokat, turbózzák a szervezet gyógyító energiáit, s beszélgetek is vele, hogy tudja gyógyulási kötelessége van velünk szemben.) Nem értette az állatorvos, hogy vannak tünetek, de közben milyen jó a fizikai állapota, az étvágya. Ahogy mondják: a beteg jól van, csak a torka véres. Az kicsit nagyon, de már jobban van. S még mindeközben is nagy pusztítója az egérnépségnek!!!

Ma sikernapom volt. Sikerült kétféle süteményt sütnöm, párhuzamosan, egymás után. Igaz, utána kinyúltam, s az egyik befejező krémezését, csokiborítását késődélutánra hagytam, közben jó nagyokat pihenve ( szervezetem kényszerített is rá). A lényeg, hogy megtettem!!! Apró győzelmek önmagunk felett...

Lett karácsonyfánk is, viszont a tartója szőrén-szálán eltűnt, vagy inkább a faház rendbetétele miatt. Úgyhogy holnap mehetünk  a városba tartót venni.

 Nem elég ennyi egy napra?



2015. december 22., kedd

Poltergeist

Most parapszichológiai értelemben használom.  Amikor az ember már olyan szinten feszült, hogy mozogni kezdenek körülötte a tárgyak, s megmagyarázhatatlanul tűnnek el. Jelen esetben a karórám.

Erről jut eszembe az olvasó, ezelőtt kb. 20-25 évvel, mikor a könyvkiadás nyitni kezdett egyéb témák felé. (S eszembe jut a pécsi Doktor Sándor Művelődési Házban hallgatott előadása Király Lászlónak.) Szóval jön az olvasó és kér. Azt a kék könyvet, amiben olyan érdekességek vannak! ????? Aztán magyarázatképpen hozzátette: ott van a pultban. Igen ott volt, Amire nincs magyarázat címmel. Aztán megnyílt az út és a könyvkiadás, s a könyvpiacot elözönlő hasonló témájú könyvek jelentek meg, amelyeket nem kellett a pult alatt dugdosni.

Ha már felhoztam a beigli témát, megsütöttem a régi (Horváth Ilona) recept szerint 4 rúd mákosat. A diós helyett Ágnes diós koszorúja lesz. S az a négy rúd kivételesen jól sikerült. Vannak még csodák!

Ágnesnek találtam: "Nem gondolom azt, hogy a bögre élő vagy valamilyen módon megszemélyesíthető volna, ám bizonyos dolgok mintha megőriznék saját szívverésüket." Cecilie Enger

S akkor  jöjjön néhány gondolat az ajándékozásról, már az ünnep ürügyén is.  (Tulajdonképpen  Marcell Mauss: Tanulmány az ajándékról című könyvét kerestem.)

forrás talán Pinterest? nem tökéletes, amilyen egyszerű?

2015. december 20., vasárnap

Szösszenetek

Hála-napló 460. A bolhapiacról apjával hazatartó kisfiú önfeledt öröme a kezében tartott, s csodált  autó láttán. (A blogger megjegyzése: ekkora boldogságot régen láttam gyermek arcán.)

Két napja állandóan késztetést érzek, hogy felhívjam apámat. Ma lett volna 93 éves. Egy éve nincs köztünk. Máig fáj hiánya.

Dilemma: süssem a bevált, régi beiglit vagy próbáljak ki újat?  A családom a gyermekkor ízeire szavazna. Átgondolom.

Mézes ügyben léptem, tanulva a tavalyi kudarcon. Juditu mézesét sütöttem, utólag díszítve. A tésztával nem volt gond, figyeltem minden szavára, a díszítés..., meg kell állapítsam nem vagyok Juditu. Lett néhány alternatív is, de néhány nagyon tetszik. Próbálkozni kell! - ez a tanulság.

Ennyit mára. Jó éjt mindenkinek!

Tegnap

 felénk meglehetősen tavaszi, enyhe és napsütéses volt az időjárás. Még indokoltabb lett az erdei séta. S leginkább nem volt előtte eső, hogy ráadásul még dagonyázzunk is. Így tehát karácsonyi vásár helyett én ezt javasoltam, s nagyon örültem neki. Léleképítő volt, ahogy magamban megjegyeztem. S visszaérve a faluban az uram is új részeket ismert meg, ráadásul a hegyi út építőinek listáját tanulmányozva városa (s egyben az én  41 év előtti lakóhelyem) egy lakójának nevére lelt. Milyen kicsi a világ!

Kellett a séta, mert  Cirnyó állapota elég aggódalomra ad okot, főleg nekem. Ilyen vagyok, aggódom egy macskáért is. (Ha már felelősséget vállaltam érte, s családtagként él köztünk.)

 Az erdő alapos kipucolásával (milyen finoman fogalmaztam) most szembesültem a fotót nézve. A kezdeti, 5 év előttihez képest vágják ki a fákat  rendesen. Akármerre fordulok csak  a régi erdők nyomait látom, a hiányait, a hegyhátak üres bordáit. Néha a szívem szakad meg a régi látványokért.



2015. december 18., péntek

Néhány hete

ismét angyali jelenlétet éreztem. Mit hívok annak? Néha álmomból ébreszt fel, most világos nappal a kanapén ülve olvastam, s egyszer csak éreztem az illatot. Az össze nem téveszthető édeskés illatot. Sokáig, legalább öt percig. Tudtam, angyal van mellettem, üzen. Átsuhant rajtam az üzenet, valami rossz fog történni, de a kimenetele jó lesz. Ezt jelzi nekem. (Több éves tapasztalat, a jelenlét valami szép üzenetét szokta hozni.) Megtörtént. A fiam trombózisa. Úgy néz ki jól van, s "csak" trombózisa volt.

Köszönöm szavaitokat, a múltnap nagyon kiborultam. Most is felébredtem, hajnalban, pedig mióta nem dolgozom, jól alszom, többnyire. Aztán beugrott az üzenet, gondoltam felkelek, s megosztom veletek.


Google Afbeeldingen resultaat voor http://www.photographyblogger.net/wp-content/uploads/2011/07/Feathers14.jpg:  


2015. december 16., szerda

Ha a nagy

karácsonyvárásról kellene írnom, nem tudnék írni a nagy karácsonyvárásról. Eddig sem tudtam volna írni, s most őszintén bevallom én begörcsölök a sok szép gondolattól. A másokétól, mert nekem valahogy nem jönnek, s ha jönnének, olvasván másokat, leállok.

Valami baj van velem. Rettenetes feszült napokat élek át. Fizikailag is, s ez valószínű meghatározza a rossz napokat. Mintha elborítana valami. Néha őrjöngésig vagyok feszült, bántok meg másokat, nem akarva. Valami nagy-nagy kikapcsolódás, nyugalom, ellazulás kellene. Hát nincs meg. Legszívesebben elfeküdnék egész napra, csak hadd maradjak így, s engem mindenki, de mindenki hagyjon békén.

Hagyjon békén.

2015. december 14., hétfő

Ki tud segíteni?

Felugrik az oldalon egy Kepafalon ablak. Mi ez? Hogy tudom eltüntetni? Köszönök minden segítséget.

Szívből ajánlom



Cecilie Enger: Anyám ajándékai

így ünnep táján különösen. Család, karácsony, az elválasztó (?) betegség, a hagyaték, az anya karácsonyi ajándéklistái, s az ezek mentén felfeslő történet. Engem nagyon megfogott.

Ez már csak mellékzönge: vannak Miss. Marple-al töltött estéim. Valaki feltöltötte néhány filmjét a jutubra, nagyon várom ezeket az estéket.

2015. december 13., vasárnap

(Madár)boldogság


 




és egyebek

 téli jázmin virágpompában, s elfagyva--



Primulák, ki virágban, kik meg kukucskálóban

2015. december 12., szombat

Roráte

Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak, és még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyíljanak-e, vagy aludjanak tovább. Hát, csak pislognak. 
Enyhe az idő, a szél csak a kerítések mellett lézeng, ámbár elég hűvösen. Az ablakok néhol nézik már a hajnalt, néhol nem, és a csizmák nem kopognak a gyalogjárón, inkább csak cuppognak. Néhol egy halk szó, néhol az se. Néhol csak árnyak járnak, néhol kis lámpások imbolyognak, és mutatják, hova kell lépni, ámbár hiszen sár van mindenütt. Az ég még sötét, s a nappal ágyát csak hinni lehet a keleti égen, s ez elég. Egyébként nem gondol rá senki, mert a búzák kikeltek már, a krumpli a veremben, s a jószág betelelt.
Ajtó nem csattanik, kiáltás nincs, a tegnap gondja, mintha aludna, a mai még nem ébredt fel, s a falu csak tiszta önmagát viszi hajnali misére.

A külső mozgás befolyik a templomba, és megnyugszik. Suttog még egy kicsit, vár, s amikor már a gyertyák lángja is megnyúlik a várakozástól, felkiált az időtlen vágy: „Harmatozzatok, égi Magasok...”
Mise végére egészen bemelegedett a templom; majdnem otthonos lett, legalábbis így érezte ezt Baka Máté az alszegből, de így érezte Hosszú Illés is – ugyanonnan – bár, ha tudták volna, hogy most egy véleményen vannak, hát inkább nem érezték volna. Nagy harag volt ugyanis a két öreg között, kitartó, régi harag, aminek már formája sem volt, nem is emlékeztek, hogy ló volt e az oka vagy asszony, mindenesetre ragaszkodtak hozzá, mint beteg szilva a fához.
És most bóbiskolva várják, hogy kiürüljön a templom. Az ajtóban még mozgás van, hát csak ülnek, sőt Illés a lábát is kinyújtja, mert úgy kényelmesebb. Illés nem szereti a tolongást, de amúgy is ráér. Fél szemmel odasandít Mátéra, hogy mozdul-e már, de Máté nem mozdul... Amilyen kutya konok ember volt világéletében – gondolja Illés – azt akarja, hogy én menjek előbb, de abból nem eszel, pedig már a gyertyákat is eloltogatta a dékány, azaz a harangozó, szóval a sekrestyés.
Azután: csend.
Illés gondol erre, gondol arra, állát belesüllyeszti a meleg nyakravalóba, és szeme szép lassan lecsukódik.

– Nem! – ijedt meg. – Ezt igazán nem szabad – és Mátéra néz, aki – úgy látszik – elaludt.

- Ez hát el, a híres – mosolyodik el – pedig három hónappal fiatalabb. Nem nagy idő, az igaz, de mégiscsak fiatalabb. Aztán milyen sárga a füle... akár a halotté...

– Jóságos Isten, csak nem lett vele valami?!...
Harag ide, harag oda – a rothadt szilva is lepottyanik egyszer a fáról – csendesen odamegy, és kicsit borzongva megérinti Máté vállát:

– Hallod-e, Máté?
 Máté felhorkan:

– No!
–  és néz Illésre, mint a csodára. – Te vagy az, Illés?

– Én hát, mondom megnézlek, mert olyanformán ültél...

És nézi egymást a két öreg.

A templomban meleg csend, a kőszentek mosolyognak.
– Kicsit megszédültem – hazudja Máté, de áhítattal, mert tele van a szíve, és szereti most Illést így közel látni – már elmúlott.
– Na, hál Istennek, hát akkor menjünk.

És egymás mellett kicsoszognak a templomból.

– Mi volt ez, Szentatyám? – néz fel az egyik kis pufók angyal Szent Péterre, amikor az ajtó becsukódott. – Olyan meleg lett a szívem egyszerre.

– Két ember kibékült – mondja a főszent, és melegen sóhajt.

– Csoda! – suttog a kis angyal.

– Hát bizony a mai világban...

– És most mit csinálnak?

– Nézz utánuk, fiam.

A két öreg már Illés háza elé ért. Az utca üres, a kémények lágy selymet füstölnek a reggelnek, s a kertekben puhán békét álmodnak a fák.

– Gyere be, Máté, régen voltál nálunk – mondja Illés – lángost sütött a lányom...

A kis angyal kérdőn néz a főszentre:

– Mi az a „lángos”, Szentatyám?
 A toronyban ekkor ütött hetet az óra, s ettől a földi hangtól megmerevedtek újra a szobrok, de a mosolygás mintha ott maradt volna az arcukon.
 
Fekete István írását a Lélekajtós kommentelő küldte nekem. Köszönöm.






2015. december 10., csütörtök

Lemaradtam a

200.000-dik blogolvasómról. Köszönöm nektek, hogy velem vagytok. Most csak így, nagyon fáradt, kiütött vagyok.

Az élet rendezi magát, fiamat sürgősséggel trombózissal kórházba kellett vinnünk. Már csak az a nagy kérdés: mi okozta? Volt egy mondatom a főorvosnőnek, rám csodálkozott, de hát nagyon rossz az állapota! Mire én: mitől féljünk jobban?


Akkor tehát bízzunk, mert bíznunk kell.

(Advent)

Ragyogás. Csillogás. Finomság. Édesség. Szép szavak. Szebb gondolatok. Várakozás. Születés. S reméljük újjászületés. Most műtik a kolléganőmet rosszindulatú daganattal.