Oldalak

2014. október 28., kedd

Gyalogolni jó!

Reggelente gyalogolok a vasútállomástól a munkahelyig. Mehetnék busszal is, de várni kell, a műtött lábnak nem igazán ajánlott az ácsorgás. Tehát mozgatom. Mozgatom, lépdelek, gondolkodom. Eszembe jut A francia nők nem híznak c. könyv szerzője, aki javasolta a gyaloglást, a lépcsőzést, mint az egészséges táplálkozást kiegészítő mozgást. Évekkel ezelőtt le is fogytam vele, meg egy kis odafigyeléssel az étkezésre. Semmi különleges, de akkor összejött.

Most némi súlyfelesleg van rajtam, s némi lustaság is tornázni, de gyalogolni tudok. Teszem is, míg az időjárás és egészségem engedi. Közben lehet mantrázni a műtéteimre, gondolkodni a francia nőn. S magamon, a súlytöbbleten, az okán, a koromon, a macska elvesztésén. Ő aztán kivitt az utcára mindig, napi 2-3 macskás emeletmászás garantált volt, a többi ehhez jött. (Ha bírtam, már az emeletezést, macskázni mindig menni kellett, kellett. Nem volt apelláta, nem lehetett beteg az ember, kötelessége volt!) Azóta nem lépcsőzök, annyit, falun lakom többnyire, tehát ismét nem lépcsőzöm. Érzem is, ha hazamegyek. Amit azelőtt  könnyedén megmásztam, már nehezen megy. S ami  a baj nincs kondíció, s rakódik le a súly. Igaza van mégiscsak a francia hölgynek! Tehát, gyalogolok, mert jó, mert kell.

Délután már nem tudnék, arra már kifekszem, főleg mostanában mióta ismét dolgozom a műtét után. Az időjárás is nagy karmester ebben, kétségtelen. Marad a buszozás,  a percszámolás, az egyeztetés a két busz között, hogy sokat ácsorognom se kelljen.

S kellene esténként tornáznom, reggelente már lassanként veszem vissza a gyakorlatokat. Csak az baj, az a fránya lustaság, vagy a sok gond, a sok baj, a még mindig kímélés? Néha mintha mázsás súlyokat cipelnék estére, lehúznak, ólomsúlyok a tagjaimon. Viszont elkészült a reggeli gyaloglás közben kitalált bejegyzés. Mégiscsak haladok...


  
 Rusztikus ablak dobozok Ryan Gainey Garden
Fotók feltehetően a Pinterestről, a felsőt imádom.

3 megjegyzés:

  1. A szivecskes sem rossz:) Engem a lepcsoim karban tartanak:)Nagyon sokaig 49 kg voltam, most valamivel tobb es szeretem igy, es foleg szeretnek is:) A kerteszetben kezdett olyan kialakulni, hogy leesik a nadrag, tul megterhelo munka volt, de igazan a szepsege hianyzott, amit belekepzeltem.
    A lenyege, hogy erezd jol magad a borodben Aniko:)

    VálaszTörlés
  2. Ácsorogni én sem tudok,az a legrosszabb.A menés,a saját tempómban,az megy.Meg a kerékpározás.
    A súlyfelesleg pedig megvan, nem emlékszik a szervezetem már fiatalkorom soványságára. Bár akkor meg azt nem szerettem.Most "csak" a pocak zavar.:)
    Valóban a legfelső fotó csodás!!!!!!Sokat mondó.

    VálaszTörlés
  3. De jó ám! Ma este futás után lent a városban az orrom előtt ment el a busz, amivel vissza akartam jönni a faluba. 1 órát kellett volna várnom a következőre, hát inkább a lábbuszt választottam. Eszembe jutottál.

    Biztos vagyok benne, hogy visszajön a rendszeres torna is, ha itt lesz az ideje. Csak ne siettesd! Azzal, hogy gyalogolsz, már rengeteget teszel önmagadért.

    VálaszTörlés