Este

jött egy telefon öcsémnek, ismeretlentől, mert az ő számát megtalálták a neten, hogy menjünk, apám nincs jól. (Délelőtt még telefonon beszéltem vele, zaklatott volt, az ebéd késésével indokolta.) De megtiltotta a telefonálónak, hogy nekünk szóljon, tehát titokban mehetünk.

Ma reggelre mégis hívta az öcsémet, hogy kórházba kellene vinni.... Ha hívja, akkor baj van, mert a hívás áttört a makacsságán. Egyedül küzdjön  problémájával, senkinek ne legyen terhére. Egyedül egy üdülőtelepen, ahol az utcában hét közben senki sincs. (Van ugyan beépített postás, s ebédet visznek neki.)


Tehát öcsémék autóba ültek, mentek, s várják az ügyeletes orvost. Kérdés mit mond, haza tudják-e szállítani, gyenge. Ezt láttam egy hete, ill. akkor a soványságát, amit elütött azzal, hogy  az életnek egyszer véget kell érnie. Akkor még a savanyú, a bitang savanyú szőlőnek szüretelésén törte a fejét.

Most várom az ügyeletes orvos mit mond, azaz  a telefont. Nehéz....

Most mit írjak: volt öcsém, orvos, apám maradt. A keddi tüdőröntgent bevállalta. Öcsém ehhez oda-vissza,   240 km-t utazik. Haza nem megy, a házban(nyaraló) tud fűteni, otthon még nincs központi fűtés. A többi szempont? Nem számít. Egyenlőre, s neki nem. Nem akar teher lenni. Konok, makacs. Csak arra, hogy mi mit izgulunk érte, nem gondol.