"Máig sem tudjuk, miért szerettünk bele a házba, hisz nem vágytunk nyaralóra vagy második otthonra. Mégis azonnal döntöttünk a vásárlásról - mesél a kezdetekről a vadszőlővel körbefont verandán, ahova a vaskos nádtető árnyékába húzódtunk be a délutáni napsütés elől. Huszonkét évvel ezelőtt talán épp az akkor érő sárgabarack illata vonta el figyelmüket a siralmas képet mutató, százötven éves parasztház leszakadt gerendáiról, az elöregedett tetőszerkezetről, nedvességtől málladozó falakról.
Ám a vételi szándék mégiscsak a fecskéknek volt köszönhető, melyek ki-be cikáztak az elhagyatott épület sötét hűvöséből a nyitott ablakokon át a nyári melegbe, mikor a ház gaztengerrel borított kertjébe léptek a leendő birtokosok."
"Zoltánt pedig végérvényesen megihlette a középkorban nemesek által
lakott - innen a Nemesvita név eredete -, ma is több kisnemesi kúriát
őrző falu, a díszes oromzatú parasztházak és a támfalazott,
lépcsőzetesen felfelé kapaszkodó utcák hangulata. Nyaranta a fővárosból
kis házukba költözve, művész nagyapja festőállványán születnek legszebb
képei, itt, második otthonában."
üdvözlet
VálaszTörlésköszönöm a látogatást! :)
látom, van hasonló érdeklődési körünk is (a természet, vagy az erdőkóstoló blog. Az szerintem valami csudajó, nagyon szeretem)
végigböngészek majd Nálad is, örülök a blogos ismertségnek :)
szia, Hanna
Az a ket kek szek azonnal elcsabitott.Lesz ilyen szinu szekem:)
VálaszTörlés